Regisztráció  Belépés
2018. január 20. szombat | 3. hét | 20. nap | 12:13 | Fábián, Sebestyén
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Vers
Halk suhogás

Csendes, langyos eső suttog az ablakon,
lengő ághegyeken penget a cinke már,
túlról hótalanul néz le a hosszu hát
s jég nem zajlik a Kis-Dunán.

Hívj, hívj, halk suhogás. Vártalak, indulok.
Kedves permeteged mossa meg arcomat.
Hetvenhét tavaszom lelke lebeg körül,
hogyha hűsödet érzem.

Nemcsak réti gyepek sejtik, amit hozol,
s ázottan neszelő tágszemű szarvasok:
vén szívvel magam is értem a suttogást:
- Szép tavaszt hozok. Ember, élj!

Áprily Lajos

kirscha, 2018. január 12. péntek, 19:03
Címkék: Áprily Lajos, ághegyeken, permeteged, hótalanul, szarvasok, hetvenhét,
Kommentek
Arany János – Vojtina ars poétikája
balzsamteli
Ujjával ismét megengeszteli.

Most helyzetünk valóban istenáldás:
Ének se kell, csupán hangos kiáltás.
Ki a hazáról mond nagyot, sokat:
Csak rajta! nem hiába kurjogat.


De bár a hont szeretjük egyaránt:
Van a modorban néha, ami bánt;
Mert jóllehet az érzés egyre megy:
A költő, s a... cipész-inas, nem egy.

Én már ezentul ilyetén gyalog
Versen... csak így pálcán lovagolok;
Zúg, sistereg, szédűl szegény fejem:
Nincs odafent, szárnyas lovon, helyem.
S azóta, hogy nem mondtam éneket,
"Mély hallgatásban torkom elrekedt";
S mint hangjavesztett opera-dalár,
Lettem éneklőből... énektanár.


Mendacem oportet esse memorem:
Költőnek ezt ajánlani merem.
Nem épen tisztes, de derék
chillik, 2018. január 18. csütörtök, 04:41
A tél szépsége
A TÉL SZÉPSÉGE

Téli versek

Minden évszaknak megvan a maga öröme. Csend van, de néha hallani lehet a madarak csicsergését, és látni lehet ahogy megrázzák tollaikat a hideg miatt. Messze, a nagy fehérségben kitűnik a csipkebogyótermés a bokrokon, látni lehet, hogy megcsípte a dér. Esteledik. Az erdőre friss hótakaró hull. Az ezüstös holdfény úgy esik a földre, mint a legfinomabb selyemből szőtt fátyol.
A hidegnek, a fagynak is vannak kellemes pillanatai, melyek feledtetik velünk, hogy jégcsappá vált az orrunk, vagy esetleg a szempillánkon hópihék díszelegnek. Gyerekkorunk élményei villannak be, és főként az, hogy
menusgabor, 2018. január 16. kedd, 15:00
Kosztolányi Dezső - A vicéné
Kosztolányi Dezső - A vicéné

Verses jegyzetek egy budapesti költő naplójából

Egy pesti bérház aszfaltudvarába
gyakran lenéztem csendes alkonyórán,
mikor az agy a munkától kifárad,
és únjuk az írást, az olvasást,
s a fáradott szem is bámulni vágy csak:
és ekkor a kert szürke négyszögén
egy furcsa, borzas lény ötölt szemembe -
oly ismerős és mégis ismeretlen -


s töprengve gondolkodtam ott magamban,
hol láttam őt? Ki ő? És mit csinál?
Töprengve gondolkodtam életéről,
kis barna arca, búbos kontya, púpja
a megszokottság bánatát lehelte,
és fúrta oldalam a bús titok,
minő lehet az ő kis élete?
- - - - - - - - - - - - - -
Ó, a vicéné. A szemét kerubja.
Piszoktündérke, Porseprőkirályné,
kétségtelen, nem érdekes ma már -
divatja-múlt sujet, rossz Zola-téma -
s mi engem illet, most
chillik, 2018. január 16. kedd, 05:30
Emlékezés gyermeteg telekre
Babits Mihály
Emlékezés gyermeteg telekre


Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagú éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bugyolált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbújtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.

Később, kisvárosi zsúrokon,
mikor összejött a sok rokon,
lányokat kellett hazakísérni
s én hallgattam az egész úton.
De másnap, mint röpülő-cipős
katrin56, 2018. január 15. hétfő, 10:23
Szeretlek némán...
Szeretlek némán...

... Mosolytalanul, remegőn félve, tétován és árván.
Derengő hajnalon érzékcsaló bódító aranyfényben,
Estébe hajló tompa, zajtalan múló képzelt csillaglétben.
Hangtalan zokogva, mély hosszú álomba szenderedve,
Elbújva metszőn sivár gyilkos áttetsző üvegverembe.

Szeretlek némán...

... Nem kérve érezz végre egészen és nézz rám.
Könnyes reggelen halottan ébredve nem értem
Miért nincs élni vágyó hatalom, varázserő e kézben.
Sóhajtok pislákoló fehéren, fájón, halkan keseregve.
Belelehelnék lágyan, kedvesen kincstelen lelkedbe.

Szeretlek némán...

... Kérdezvén a boldogság vajon hol, merre vár rám,
Mely ismeretlen szegletben, kegyes időben és térben,
Hol ragyoghat teljességével mélyen rejtett fényem.
Vágyam már esztelen rohanna, messze-messze menne,
Ha téged mint álmot nem ismerhetne, szerethetne.

Szeretlek némán...

... Szívem testemben, fekete gránitban
kkm, 2018. január 13. szombat, 16:55
Vers
NADÁNYI ZOLTÁN

A kutyám

halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri elnyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.

Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsímogassam,
ő hátára fordul erre lassan,
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!
Néha aztán - vannak külön útak -
otthon kell őt hagynom, sez a sorsa.
Akkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.

Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál
kirscha, 2018. január 12. péntek, 18:46
Tartallyné Stima Ilona: Alvó múzsám.
Tartallyné Stima Ilona:

Alvó múzsám.

Ma alszik a Múzsám, nem tudok semmit!
Keltegetem . . . Csönd . . . Hangom ködbe omlik.

Félben szakadt vers kicsi asztalomon,
A feledés ma elsodorta dalom -
Ráhullott uszálya.

Mert ikaroszi szárnya volt a versnek,
Mely bizva indult izzó napkeletnek
S elégett a szárnya.

Pedig táncos gondolatim születtek
És húrja pendült benne a szivemnek, -
Titkos muzsikája.

És örömkiáltás rezdült kacagón,
Akár az étet partjához ért hajón
Hajósok rivalgása.

Majd lázasra kínzom agyam idegét,
De előttem minden fátyolos, setét,
Húnyt tűzbe hamvadt,

A rythmus zenéje bennem összetépve,
Mint zengő madár pelyhesen lágy fészke
Virágos ág alatt.

És űzöm a csöndet . . . halkan zokogok . . .
Mindhiába . . . Vége . . . A versem halott . . .

tavasz, 1920.
marcyt, 2018. január 11. csütörtök, 09:17
Képek, videók
Grammatika versben 01.jpg
chillik
2018. január 18. csütörtök, 04:59
Grammatika versben 02.jpg
chillik
2018. január 18. csütörtök, 04:59
Grammatika versben 03.jpg
chillik
2018. január 18. csütörtök, 04:58
Sztrájk-vers 01.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:44
Sztrájk-vers 02.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:43
Sztrájk-vers 03.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:43
Sztrájk-vers 04.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:42
Sztrájk-vers 05.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:42
Sztrájk-vers 06.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:41
Sztrájk-vers 07.jpg
chillik
2018. január 17. szerda, 05:41
verses
eva6
2018. január 15. hétfő, 18:53
Szerelmes verssel
mamucy
2018. január 11. csütörtök, 23:21
áprily lajos vadlúd volta
liliana01
2017. november 17. péntek, 15:36
Áprily Lajos.jpg
katalin_53
2017. október 24. kedd, 21:56
Áprily Lajos
maria_kadar_148
2017. október 24. kedd, 21:41
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.