Regisztráció  Belépés
2018. július 21. szombat | 29. hét | 202. nap | 06:18 | Dániel, Daniella
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
és benned újra élek...
...és benned újra élek...

Te vagy az éjjeli, édes álmom közé rejtve,
minden reggeli ébredésem szerelme.
Nélküled nincs a napnak éltető ragyogása,
a tikkasztó meleg óráknak, hűsítő árnya.
Veled ébred a hajnal, téged sosem feledve,
a nappalom az esti elmúlás alá temetve.
S mielőtt megfáradt testtel nyugovóra térek,
szemed kék óceánjában fürdik meg a lélek,
karod közt álmodva újra, hogy végre hazaérek.

...és benned újra élek...

Varjú Zoltán

bozsanyinemanyi, 2018. április 16. hétfő, 23:02
Címkék: Varjú Zoltán, napnak éltető, tikkasztó meleg, esti elmúlás, óceánjában, nyugovóra,
Kommentek
Összetört szívvel
Összetört szívvel
/In Memoriam/

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt ágyban, hideg párnák közt,
Mindig csak reád várva, téged vártalak.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt kandalló parázsló tüzéből,
Nem maradt más, csak korom és salak.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt vágyak közt, összetört szívvel,
Börtönébe zárt lélekre magasodó falak.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Várja az izzó tűzben életre kelt,
Hamvaiból éledő, szerelmes sóhajodat.

Összeforrt seb, mint két összeforrt ajak,
Kihűlt ágyban, hideg párnák közt,
Mindig csak reád várva, téged vártalak.

Varjú Zoltán

Forrás: Internet
bozsanyinemanyi, 2018. július 14. szombat, 18:28
Neked írok!
Neked írok!

Neked írok, igen, én mindig, csak neked,
hogy megosszam örömöm s bánatom,
amitől szárnyalok magasan veled.
Majd enyhülésben múlik el a fájdalom,
miközben fogom reszketőn két kezed,
s még most is őrzöm magamban szüntelen,
parázslón égető gyönyörű szép szemed.
Neked írom a csókot, amit lopva-csentél
bár elmúlt azóta, néhány tavasz, kikelet.
Neked írom, amikor értem korán keltél,
hogy velem ébredj, mint az áradó szeretet.
Neked írom a temetői harang bús dallamát
és benned halva múlik el a szomorúság.
Neked írok, igen, Én most, csak neked!
...hogy felemeljelek Téged a földről,
szebb napra kelve, bearanyozzam kedvedet.
Neked írom, most eme utolsó sorokat...
Neked írom, ha olvasod, hidd el nekem,
örökre megmarad nekünk e szó; SZERETET!

Varjú Zoltán
Paks, 2017. február 9.
bozsanyinemanyi, 2018. július 09. hétfő, 21:52
Véredből a vér
Véredből a vér

Csupán egy csepp olvadó hó,
hangtöredék, egyetlen szó.
Csupán egy lassú folyású ér,
nyílt sebekből patakzó vér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán csak egyetlen falevél
a tizenöt-milliónyi közül.
Csupán a fának egy gyönge ága,
aki szívében veled együtt örül,
s nélküled a szíve árva.
Csupán egyetlen forró ölelés,
amelyben a lelkünk összeér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egyetlen vízcsepp,
sebesen áramló hegyi patak.
Szomjad oltó, friss forrás,
sokatmondó, szerető szavak,
föld mélyében aranytelér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egy kismadár a fán,
magasan, odafent a Hargitán.
Egy talpalatnyi földön nőtt virág,
ami több neked, mint a világ.
Csupán egyetlen szerelmes csók,
ami számodra a világgal felér...
egy vagyok veled, édes testvér.
Csupán egyetlen fájó könnycsepp,
ami érted az anyaföldre hull.
Egy közös akarat, nincs
bozsanyinemanyi, 2018. július 03. kedd, 23:11
Nyári zápor
Nyári zápor

A búzavirág kékjétől virít a rét,
és lágyan messzibe ring a róna.
Mint a kisgyermek az anyja ölét,
úgy öleli a szél a mezőt magába.

Remegő kezével a fátylát teríti
a delelő nap, tüzes napsugárral,
tópartján a követ forróra hevíti,
és bágyadtan hűsöl a madárraj.

A messzeségbe sejlik a délibáb,
s csodába illő képeivel integet.
A ragyogása sem hagy alább,
melyet képtelen leírni a képzelet.

Majd felhők gyűlnek csatába,
égi háborúra kész hadsereggel,
és harcra készen a nap sugara
összecsap a szilaj fellegekkel.

Erősen küzd, felszárad a pára,
de az nem adja könnyen magát,
és apró cseppekben szitálva
elhullajtja a könnyes bánatát.

Mint a durcás kisgyermeke
a szerető szívű édesanyának,
úgy duzzog, de mégis sietve
engedelmeskedik akaratának.

Újra elcsendesedik minden,
csupán apró kezek neszeznek.
Áldását küldi nekünk az
bozsanyinemanyi, 2018. június 23. szombat, 23:33
Valahova
Valahova

Elindultam hazafelé, talán nem is haza,
oda, ahol nem vagyok egyedül... valahova.
Lassan bandukoltam, egyenest a célom felé
neki iramodva, végre hadd kerüljek elé.

Az ablaküvegen át láttalak a téren,
ahogy te is igyekeztél, valahova serényen.
Gondoltam ugyanoda tartasz ahova Én,
ahol várnak ránk, tán a Jó Isten tenyerén.

Messze futottak a hátam mögött a fák
és tova tűntek, itt hagyva lombjuk illatát.
Régi kandeláber meredt az út mellett az égnek,
letűnt korok emléke, mint a gyertyák...
melyek hajdanán a csonkjukig leégtek.

Egyszer csak odaértem, ott voltam valahol,
ahol sokan voltak egyedül és velük a magány.
A lábam, azonnal elakart vinni, bárhova el tova...
Ugyanoda menni, ahol Te vagy... valahova.

Varjú Zoltán
Paks, 2016. szeptember 11.
bozsanyinemanyi, 2018. június 21. csütörtök, 23:29
Önként
Önként

Nem kérte senki, hogy add oda a lelked,
csak mosolyodra vágyott az élet.
Nem hitte senki, hogy odaadja érted,
s értem is, mindenét...
Az összes gyönyörű szép emléket.
Ma nem kérik, mégis odaadnád önként
a karod erejét, minden csepp véred.
Ma már elhiszik a kimondott szavaid,
és azt is, amit elmondtál azokért,
akik ma nincsenek, mégsem felednek el
többé sohasem téged...

Varjú Zoltán
Paks, 2017. február 10.
bozsanyinemanyi, 2018. június 16. szombat, 00:06
Akiken átlépett a határ
Akiken átlépett a határ

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akiket megkerült a sors,
akiket a múltja körbe zár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket megcsalt a képzelet,
akiket elárult a világ.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akiket tanított az élet,
és az élet lett a tanár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket elhagyott a tegnap,
de a holnap rátalál.

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akikért vérzik a szívem,
akiket a szív visszavár.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akikkel közös lesz a jövő,
mert a jövő ránk talál.

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. június 14. csütörtök, 23:14
Lelkünkben szól a dal... ...
Lelkünkben szól a dal...

Lángok nélkül tűzben hamvad el,
csókod édes íze nektár, íze méz.
Érzem ahogy a pillantásod átölel,
a tekinteted megbűvöl-megigéz.

Tested forró, kezed tapintása ég,
érzem éjsötétben felsikolt a fény,
velem ébred a vágy, és veled még,
egymásnak elhisszük, van remény.

A sors rendelte, Isten akarta tán,
nem lehet, hogy véletlen csupán,
mikor fellángolt az a fiú és a lány,
ki Te voltál és Én voltam egykoron.
Azóta is tart, szól bennünk a dal,
a lelkünk dallamán, a lélekhúrokon........

Varjú Zoltán
bozsanyinemanyi, 2018. június 13. szerda, 21:21
Képek, videók
zoltán név,.jpg
zsokica45
2018. július 14. szombat, 18:17
kisbakonyi zoltánné.jpg
zsokica45
2018. július 07. szombat, 11:35
Zoltan
terezia1951
2018. június 28. csütörtök, 07:36
Zoltán.jpg
katka5212
2018. június 16. szombat, 15:38
Zoltán2.jpg
katka5212
2018. június 16. szombat, 15:38
Zoltán3.jpg
katka5212
2018. június 16. szombat, 15:37
Fenyvesi Zoltán - Gyurgya
dandej
2018. május 26. szombat, 18:31
zoltán névb.jpg
zsokica45
2018. május 24. csütörtök, 12:45
Zoltán nap.gif
agica2004
2018. április 11. szerda, 20:17
zoltán névvxy.jpg
zsokica45
2018. április 02. hétfő, 12:04
zoltán névvkl.jpg
zsokica45
2018. április 02. hétfő, 12:03
zoltán névvds.jpg
zsokica45
2018. április 02. hétfő, 11:59
A Napnak elhiszem.jpg
katalin_53
2018. április 11. szerda, 22:56
Add meg minden napnak az
irmus
2017. május 15. hétfő, 17:42
vége a napnak,búcsú.jpg
kicsoda57
2016. július 14. csütörtök, 19:14
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.