Regisztráció  Belépés
2018. szeptember 19. szerda | 38. hét | 262. nap | 18:52 | Vilhelmina
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Charles Baudelaire – A hattyú
Charles Baudelaire - A hattyú

Victor Hugónak

1.

Andromaché, ma rád gondolok! ─ A kis árva
Folyóra, hol sötét tükörben ragyogott
Özvegyi bánatod roppant királyisága
S a csalfa Simois könnyedtől csobogott─,

Ma termékenyítő iszapjától lett sáros
Emlékem, járva épp az új Carousselen.
─ A vén Párizs oda!─ (hajh, változik a város,
És olyan gyorsan, ahogy a halandók szíve sem!)




Csak lelkem látja még az eltűnt baraktábort,
Oszloptörzsek s fejek dirib -darab diszét,
Giz-gazt, kőtömböket, amikre zölden ráforrt
A hínár, limlomot, zavart fényt szerteszét.

Itt valamikor egy állatsereglet állott;
S láttam egyszer én,egy reggel, amikor
Hűs, fakó ég alatt ébred a Munka, s pállott
Gőzökkel a szemét a csöndes légbe forr,

Egy hattyút: ketrecét otthagyta, és sután a
Szárazt kaparva a hártyás láb fájva járt,
Húzódott a rögön a hószín toll utána,
S egy kiszáradt vizű árok mellett kitárt




Csőrrel idegesen fürdött a lomha porban,
Zengtek szívében az otthoni dús tavak:
"Óh, víz, zokogsz-e még, villám, zuhansz-e zordan?" ─
Gyakorta látom őt, bús mítoszt, furcsa, vak

Balvégzet madarát, ki mint Ovídiusban
Az ember, nézi a gúnyos, zordkék eget,
S görcsös nyakán sovár fejét felnyújtva búsan
Vádakkal illeti a rossz isteneket!




2.

Párizs megváltozik, de renyhe bánatomban
Nincs rezzenés! Kövek, állványok, új falak,
Ódon külvárosok: jelképpé válnak nyomban,
S rám dús emlékeim kősullyal omlanak.

Itt is, a Louvre előtt, a régi kép igáz ma:
Nagy hattyúm kél elém , az őrült gesztusok,
Félszegen is dicső száműzetése gyásza,
Az örök, szörnyű vágy! ─ és rád is gondolok,

Andromaché, kiért hős férje karja holtán
Vad Pyrrhus nyúlt ki, hogy rab-állatul vigye,
S ki sírtál az üres sír mellett elomolván,
Helenos asszonya , s jaj, Hektor özvegye!




S gondolok a sovány, hektikás néger lányra,
Ki itt sárban lohol, s elrévülő szeme
Kókuszligetre vár s dús, messzi Áfrikára:
A köd roppant falán hátha átintene ─,

S mindenkire, ki már sohsem talál a vesztett
Üdvre, soha! soha! kit könnyek kortya vár,
S kit emlejére Bú jó farkasa eresztett!
Kis árvákra, kiket les a virághalál!

Lelkem így bujdosik, és a vadonba verve
Sok vén Emlék telin búgó kürtje rian:
Szigetekre vetett matrózok vad keserve...
Foglyok... vert seregek!... és jaj, még annyian!

Fordította Tóth Árpád


chillik, 2018. március 11. vasárnap, 03:54
Címkék: Charles Baudelaire, Victor Hugónak, Fordította Tóth Árpád, csalfa Simois, halandók szíve, eltűnt baraktábort,
Kommentek
Angyali szeretet
CHARLES BAUDELAIRE

ANGYALI SZERETET

Egy angyal száll alá az egekből,
földet érve vad keselyű képében
csapott le rám, őrzőangyalom ő,
őrzője hitetlen lelkemnek.

,,Szeretned kell -- vijjogja angyalom --
a púpost, a hitványat, a hülyét,
szeretned kell, mert én így akarom,
a gonosz, a hitetelen s a hazug meséjét.

Sejted már, mi a Szeretet? Kiégett szíved
hallja még a halkuló zenét?
Tedd fénylővé az igaz dicsőséget,
az egyetlent: a Szeretetét."

Ím' halld a válaszom, angyal?
,,A szeretet nem parancs, s nem büntetés,
a mélyből jövő fájdalom sarkall
szeretni téged és mást, ha arra kérsz."

(forrás: Párizs könnyei, ford. V. Gy. Zs.)
evavicus, 2018. június 21. csütörtök, 23:24
Charles Baudelaire : Himnusz
Charles Baudelaire : Himnusz

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek:
üdvözlet, örökkévaló!

Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan szomjam ő.

Örök friss illatpárna, melytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, melyből
fűszer száll egész éjszaka:

hogy fejezzelek ki szavakban,
romolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő gazdag ámbra-szem?!

Aki legdrágább, legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek:
üdvözlet, örökkévaló....

Szabó Lőrinc.
vorosrozsa66, 2018. június 14. csütörtök, 10:00
Romantikus Naplemente
Charles Baudelaire

Romantikus Naplemente

De szép a Nap, mikor feljön a láthatáron
és mint egy robbanás, messziről ránk köszön!
- Boldog. akinek épp ily baráti öröm
a nyugovása, mely gyönyörűbb, mint egy álom!

Emlékszem!... Tűz-szeme alatt tó, kert, virág
s minden mint dobogó szív zihált a melegben...
- Fussunk feléje, óh késő van, sebesebben,
fogjuk el legalább egy ferde sugarát!

De sohse érem el az Istent, egyre hátrál;
a győzhetetlen Éj már kifeszíti sátrát,
birodalma sötét, borzongó, iszapos;

sírok szaga kering a fekete homályban
s a mocsár partjain riadozva a lábam
kóbor varangyot és hideg csigát tapos.

/Szabó Lőrrinc/
evavicus, 2018. június 08. péntek, 14:08
Charles Baudelaire – Vers Honoré Daumier arcképére
Charles Baudelaire - Vers Honoré Daumier arcképére

Kinek ma arcképét ajánlom,
S ki, míg finom műélvet ad,
Tanít: nevetni önmagád -,
Egy bölcs az, olvasó barátom,

A gúny és szatíra hive,
De az erő, mellyel lefesti
A Bűnt, a furcsa torzképesdi,
Azt hirdeti, szép a szive.

Nevetése nem a Mefisztó
Vagy Melmót fintorára ráng,
Nem fűti alektói láng,
Mely megdermeszt, akármily izzó

Ezek kacaja, jaj, tele
Bús átokkal, gyötörve éles -,
Az övé fénylő, üde, széles,
S mintegy jósága dús jele!

Fordította Tóth Árpád
chillik, 2018. április 02. hétfő, 06:57
Charles Baudelaire – Utazás Cytherébe
Charles Baudelaire - Utazás Cytherébe

Szivem, mint víg madár, röppenve szállt tova,
S a kötélzet körül szabad szárnnyal kerengett
A tiszta ég alatt hajónk suhanva lengett,
Mint angyal, kit sodor a napfény mámora.

Micsoda fekete, bús sziget ez? - Cythére!
- Felelték - a híres, agyondalolt haza,
Vén fiúk elcsépelt tündérhon-vigasza.
Lám, vártál volna-e ilyen silány vidékre?

- Óh, édes titkok és ünnepek szigete!
Antik Afrodité fenséges, régi árnya
Tengereid fölött úgy leng, mint illat árja,
S lelkünket vággyal és lázzal önti tele!


Zöld mirtuszok hóna, nyílt szirmok szép szigete!
Kit minden nemzetek örök heve imád,
S amelyen úgy remeg szivünk sóhaja át,
Mint kerten rózsaszag, nehéz tömjént lihegve,

Vagy mint örök zene, mint vadgalamb zokog!
- Cythére! most elém szűkös,
chillik, 2018. április 02. hétfő, 06:56
Charles Baudelaire – Théodore de Banville-nak
Charles Baudelaire - Théodore de Banville-nak

Az Istennő haját csavartad kézre hévvel,
S úgy vallott friss, kemény ökölre e fogás,
Úgy volt fölénnyel és hanyag bájjal csodás,
Mintha ifjú zsivány birkózik kedvesével.

Üde szemed kora tudástól volt tüzes,
S mutattad már, amíg dús építészi dölyföd
Biztos formát merész, nagy vázlatokban öltött,
Hogy értt korod minő zamattal lesz izes.

Költő! vérünk zuhog, kifoly vakon keringve
Minden kis póruson, s talán a Kentaur inge,
Melytől mint bús patak nyíltak meg az erek,

Háromszor volt a nyál finom mérgébe ojtott,
Melyet a szörnykigyók dühödt torkára fojtott
Bölcsőjén Herkules, a rettentő gyerek!

Fordította Tóth Árpád
chillik, 2018. április 02. hétfő, 06:55
Charles Baudelaire – Spleen (Vagyok király...)
Charles Baudelaire - Spleen (Vagyok király...)

Vagyok király, kinek földjén eső pereg,
dús, ám erőtlen úr, ifjú s nagyon öreg,
kinek hoppmesterek bókját lenézi gúnyja,
kutyáit és egyéb jószágát rendre únja.
Nem mulatság neki a sólyom és a vad
s haldokló népe a balkónok alatt.


E kegyetlen beteg arcát kedvenc bolondja
fel nem deríti, bár víg balladáit ontja;
liliomos fekhelye már ravatalra vál,
s ki minden herceget gyönyörűnek talál,
a sok udvari hölgy ledérruhás csapatja
mosolyra már e bús váz-ifjat nem kapatja.
Az alkimista, ki aranyat csinál neki,
a bajt, mely benne ront, nem olvaszthatja ki,
s ha régi római vérfürdőt rendel neki,
melytől sok agg király áhítoz újra égni,
az sem fűthette át e béna tetemet,
melyben a Léthe zöld vize folyt vé helyett.

Fordította Tóth Árpád
chillik, 2018. április 02. hétfő, 06:54
Charles Baudelaire – Sisina
Charles Baudelaire - Sisina

Sejtitek-é, milyen harci díszben Diána,
Ha járja a vadont, s felver minden bokort?
Haját s keblét a szél, részeg lelkét zilálja
A büszke zaj, s lebír egész leventesort!

Vagy a véres idők menyasszonyát ki látta?
Théroigne-t! ment nyomán mezítlábas csoport,
Arca s szemük tüzelt, a nagy szerepet játszva,
S szablyásan, rohamot tróntermekig sodort!

Sisina is ilyen! ez édes amazonban
A harc lelkén kivül irgalom él azonban:
Bátor heve, melyet dobszó s lőpor vadít,

Az esdeklők előtt minden fegyvert letészen,
S lángszaggatott szive, ha talál valakit,
Aki méltó reá, lágy könnyek kelyhe lészen.

Fordította Tóth Árpád
chillik, 2018. április 02. hétfő, 06:53
Képek, videók
Három Baudelaire-szonett
chillik
2016. május 09. hétfő, 05:21
Baudelaire halála.jpg
chillik
2016. március 21. hétfő, 05:27
Ch. Baudelaire.jpg
chillik
2016. február 10. szerda, 05:41
Baudelaire Kapcsolatok.jp
mester126mari
2011. június 18. szombat, 07:15
Baudelaire Akinek hajnali
mester126mari
2011. június 14. kedd, 09:09
Baudelaire: Kapcsolatok
mester126mari
2009. november 26. csütörtök, 22:03
Csalfa sugar.jpg
chillik
2018. március 31. szombat, 06:13
A könyvet szép, de csalfa
sanci81
2018. január 02. kedd, 15:50
csalfa szemű.jpg
ildikocsorbane2
2014. május 24. szombat, 18:46
A könyvet szép de csalfa
suzymama43
2014. április 09. szerda, 14:20
csalfa lelked.jpg
klara50
2013. október 07. hétfő, 21:11
csalfa kislány.jpg
ildikocsorbane2
2013. szeptember 22. vasárnap, 21:26
csalfa hölgy.jpg
ildikocsorbane2
2013. augusztus 25. vasárnap, 19:20
Brittany Murphy csalfa fr
farkas1945
2013. április 02. kedd, 12:40
Csalfa nézés.gif
suzymama43
2011. szeptember 03. szombat, 14:39
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.