Regisztráció  Belépés
2018. július 19. csütörtök | 29. hét | 200. nap | 10:00 | Emília
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Vissza ne nézz!
Vissza ne nézz!

Volt már úgy, hogy visszamentél oda,
hol valaha rég az időd kinyílt,
hol minden tavasz hajadba fonta
a buja ívbe rád hulló idillt?

Hol úgy ringatott ölében anyád,
mint a jó szagú szénát a szekér.
Ugye, ma mindened odaadnád
a múlt kapuján átlépett percért?

Jaj, ne tedd. Csak még inkább fog fájni,
hogy ott már minden tilt és megtagad.
Hiába adnál cserébe bármit,
ott idegennek éreznéd magad.

Ha nem hiszed el, próbáld ki bátran.
Látom, égeti kezed a kilincs,
ósdi kulcsod csikordul a zárban,
de odabenn immár egy lélek sincs.

A roskadozó, hűlt falak között
nem köszön vissza az ismerős hang.
Ha hallottad is, csak szíved nyögött,
s úgy vert fájón, mint vassal vert harang.

Látod? Én megmondtam. Jártam már ott,
és hosszan sírtam, némán, befelé,
s míg lelkem fanyar könnyekben ázott,
lecsuktam végleg a múlt fedelét.

Kovács Daniela

bozsanyinemanyi, 2018. május 14. hétfő, 22:59
Címkék: Kovács Daniela, időd kinyílt, buja ívbe, múlt kapuján, lélek sincs, ismerős hang,
Kommentek
Kovács Daniela: Csőndes kétségbeesés
Csöndes kétségbeesés...
2018-05-14 22:30:54, hétfő

Csöndes kétségbeesés...

Az idő körülölel, mint határtalan tenger,
jajveszékel bennünk a múló órák szava,
olykor szeretünk, de szívünk szállni nem mer,
hisz, hol van Szerelmünk kacagása ma?

Hányszor gázolunk éjbe, árnyba, gyászba?
Messze vagyunk életünktől, az idő-homok pereg.
Amíg létezésünk nem ringat bölcsőt másba,
lelkünk hánykolódik, mint egy züllött beteg.

Éhhalálra ítéljük vágyaink reményét,
amikor merész álmaink láztól remegnek,
ne csak csodáljuk az élet messze fényét,
e fénynek birtokában éljünk, emberek!
erzsikepuskas, 2018. július 15. vasárnap, 19:34
Kovács Daniela: Új csodák felé
Új csodák felé...
2018-05-14 hétfő


Új csodák felé...

Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,
s míg szíve átalussza ezeréves álmát,
ő elméjével űzi azt, mint valami vadat
az Élet két part közti ködhomályán át.

Ó hány gyönyörű álmot űztem eddig én is!
S amikor némelyikre utam pora szállt,
újra kiástam, mint valami fétist,
számon se tartva bukásuk dús sorát.

Ma már nem ások. Nem kell régi álom.
Peregjen mindre rozsdás fűzfa-bánat,
ragyogjon a vén Nap végre új csodákon,
melyekben Téged, Téged megtalállak
erzsikepuskas, 2018. július 15. vasárnap, 19:28
Kovács Daniela: Vissza ne nézz
Vissza ne nézz!
2018-05-14 22:59:21, hétfő

Vissza ne nézz!

Volt már úgy, hogy visszamentél oda,
hol valaha rég az időd kinyílt,
hol minden tavasz hajadba fonta
a buja ívbe rád hulló idillt?

Hol úgy ringatott ölében anyád,
mint a jó szagú szénát a szekér.
Ugye, ma mindened odaadnád
a múlt kapuján átlépett percért?

Jaj, ne tedd. Csak még inkább fog fájni,
hogy ott már minden tilt és megtagad.
Hiába adnál cserébe bármit,
ott idegennek éreznéd magad.

Ha nem hiszed el, próbáld ki bátran.
Látom, égeti kezed a kilincs,
ósdi kulcsod csikordul a zárban,
de odabenn immár egy lélek sincs.

A roskadozó, hűlt falak között
nem köszön vissza az ismerős hang.
Ha hallottad is, csak szíved nyögött,
s úgy vert fájón, mint vassal vert harang.

Látod? Én megmondtam. Jártam már ott,
és hosszan sírtam, némán, befelé,
s míg lelkem fanyar könnyekben
erzsikepuskas, 2018. július 13. péntek, 16:58
Álmodlak...
Álmodlak...

Az est elpihen hunyt pilláimon.
Fájó, fázó, beteg ez a fény,
kutak mélyéről hideg tükröt von
kék falainkra a hazajáró remény.

S míg nézem lomha járását-kelését,
Megtalálja lelkemnek azt az apró rését,
hol beszivároghat végre némi mámor.

Álmodlak. Nézd, hogy áthat az öröm,
e forró láztól egész bensőm remeg,
tépjen hát szét mind a tíz köröm,
mint cikázó, villámos orkán az eget.

Szeress! Látod, elevenre vált
kezed nyomában az élet, az álom.
Magam mögött hagyom porszürke hamvát,
míg Te vagy az élő, szép valóságom.

Kovács Daniela
bozsanyinemanyi, 2018. július 13. péntek, 15:23
Álmodlak...
Kovács Daniela:

Álmodlak...

Az est elpihen hunyt pilláimon.
Fájó, fázó, beteg ez a fény,
kutak mélyéről hideg tükröt von
kék falainkra a hazajáró remény.

S míg nézem lomha járását-kelését,
Megtalálja lelkemnek azt az apró rését,
hol beszivároghat végre némi mámor.

Álmodlak. Nézd, hogy áthat az öröm,
e forró láztól egész bensőm remeg,
tépjen hát szét mind a tíz köröm,
mint cikázó, villámos orkán az eget.

Szeress! Látod, elevenre vált
kezed nyomában az élet, az álom.
Magam mögött hagyom porszürke hamvát,
míg Te vagy az élő, szép valóságom.
aranyoslila, 2018. július 11. szerda, 22:54
Kovács Daniela: Ha...
Ha...

Ha szeretnek, miért zokogok?
Miért nyomasztanak a köznapi gondok?
Miért úgy járok-kelek, mikor sötétül,
mint ki görnyedt háttal jön egy temetésről?
Hát nem érted? Valahányszor hanyatlik a Nap,
én minduntalan látok sírhalmokat,
és cipelem magammal a világ kínjait
s a lét másvilágra nyúló árnyékait.
S amikor fellobbannak kinn a lámpa-lángok,
képzelt utakon koldusokat látok,
szeretetre éhes, bánatos szemeket,
a semmit markoló embertenyereket.
Magányukat érzem. Átok ez vagy áldás,
hogy másnak vakság, ami nekem látás?
Akár az éj sötétlő gyászszíne,
Olyan a világ keserű szíve.
Látszat-életnek halottjait látom.

Mint holt levelek ringnak a lefagyott ágon,
Kényszerből élnek egy abban a
erzsikepuskas, 2018. július 11. szerda, 16:15
Kovács Daniela : MIRE FELESZMÉLÜNK
Kovács Daniela : MIRE FELESZMÉLÜNK


Úgy szállnak olykor felettünk az évek,
mint dús kalász fölött a tikkasztó nyár,
míg megértjük szavát sorunk ajkívének,
valaha volt hangja már rég messze jár.

Úgy suhan el mellettünk az élet,
ahogy
vorosrozsa66, 2018. július 10. kedd, 18:42
Mire feleszmélünk ...
Mire feleszmélünk ...

Úgy szállnak olykor felettünk az évek,
mint dús kalász fölött a tikkasztó nyár,
míg megértjük szavát sorunk ajkívének,
valaha volt hangja már rég messze jár.

Úgy suhan el mellettünk az élet,
ahogy tavaszodván sóhajt el a rét,
s míg szívünket átjárják az ígérő remények,
velünk együtt sorvad a sok büszke emlék.

Úgy robog velünk a száguldozó végzet,
mint vágtató vonat a táj homályán,
mire feleszmélünk, hogy nem élni vétek,
létünk felét leéltük álmodozva, árván.

Kovács Daniela
bozsanyinemanyi, 2018. július 08. vasárnap, 14:35
Képek, videók
Kovács Daniela Türelmesen
mester126mari
2011. december 15. csütörtök, 13:44
Kinyílt az ibolya.jpg
katalin_53
2018. április 01. vasárnap, 08:54
Kinyílt az ibolya
sanci81
2015. március 26. csütörtök, 20:15
Kinyiltak a kannák
megyerimihaly
2013. július 26. péntek, 15:00
8.07. Kinyílt kapu mögül.
marcyt
2013. július 19. péntek, 18:38
kinyílt a Pünkösdi rózsa.
eva_gyulai
2013. május 13. hétfő, 01:34
kert kinyílt a Pünkösdi r
eva_gyulai
2013. május 13. hétfő, 01:32
Kinyíltak a rózsáink
megyerimihaly
2012. június 04. hétfő, 20:33
Kinyílt a jappán-csereszn
gyemantszocske
2012. április 23. hétfő, 17:50
kinyilt az ibolya
lovaszmarika
2012. április 04. szerda, 15:31
HÓVIRÁG KINYÍLTAN!.bmp
hegyesne
2011. november 21. hétfő, 14:39
Kinyíltak a hibiszkuszok
megyerimihaly
2011. augusztus 06. szombat, 22:39
A nyaraló búja 01.jpg
chillik
2018. február 18. vasárnap, 04:23
A nyaraló búja 02.jpg
chillik
2018. február 18. vasárnap, 04:23
A nyaraló búja 03.jpg
chillik
2018. február 18. vasárnap, 04:22
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.