Regisztráció  Belépés
2017. október 24. kedd | 43. hét | 297. nap | 11:39 | Salamon
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Meggyesi Éva
Meggyesi Éva

Az a csók...

Az a csók, melyet tetőled kaptam
annyira mélyen felkavart,
most is érzem az ajkaid ízét,
ahogy érinti ajkamat.

Most is érzem, az ereimben
a vágyat, mely tőled szárnyra kap,
nem tudnék többé mást szeretni!
Számomra most már csak te vagy.

Amikor lágyan fülembe suttogsz,
nincs nálam senki boldogabb!
Alig várom, hogy megérkezzél,
úgy várom már, hogy lássalak.

Jöhetne más, és lehetne szebb is,
Nem kell! Hiszen az nem te vagy!
Te hoztad el a mindenséget,
benned látom az álmomat.

Úgy kellesz nekem, mint a légzés,
mely mellkasomból most felszakad,
Te vagy az álmom! Az ébredésem.
Hozzád fűz minden gondolat.

Nem kell, hogy szólj, csak bújj hozzám csendben,
az is elég, csak itt maradj!
Szeretlek! Mint a szívemben őrzött
legszebbik édes álmomat!
horvathzsoka, 2017. június 16. péntek, 09:43
Címkék: Meggyesi Éva, ajkaid ízét, szívemben őrzött, mellkasomból, megérkezzél, mindenséget,
Kommentek
Esőben sétálni...
Meggyesi Éva :

Esőben sétálni...

Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.
aranyoslila, 2017. október 15. vasárnap, 21:07
Ma még Ma még hiszem azt, hogy egyszer minden más lesz
Ma még

Ma még hiszem azt, hogy egyszer minden más lesz,
s elvonulnak egyszer majd a fellegek
fejem fölül, és csöndes kis szobámat
egyszer még öröm hangja veri fel.
Ma még hiszem, azt, hogy úgyis talpra állok,
bárhogy húz földre mázsás súly, teher,
kopott szívemben van még annyi álom,
hogy mindig, mindenben vigaszt nyújt nekem.

Ma még hiszem azt, hogy enyém lesz a holnap,
ha erősen küzdök, s nincs olyan teher,
melytől gyönge lábam bárhogy megroggyanna,
ne tudnék felállni százszor is, ha kell.

Ma még hiszem azt, hogy minden egyes napban
van valami, miért élni érdemes,
hisz bármily törékeny az emberi lélek,
minden kis örömtől lepkeszárnyra kel.

Ma még hiszem, hogy bármily hideg tél lesz,
mindig találok majd egy kis meleget,
amely melegít, s adhatok belőle
minden embernek, ki fázik, hogyha kell.

Hiszen éppen attól oly erős az ember,
hogy minden akadályon átlép, és
koszegimarika, 2017. október 15. vasárnap, 07:57
Túl közel voltál...
Meggyesi Éva:

Túl közel voltál...

Túl közel voltál, mégis oly távol,
néha annyira vágytalak,
de sohasem tudtam lerombolni
azt a hatalmas kőfalat.

Mely köztünk állt mindig, magasra nyúlva,
eltompítva a hangokat,
s bármilyen szépen, szelíden szóltam,
az csak közömbös szó maradt.

Mint hideg kő, amely érzéketlen,
olyannak láttam arcodat,
s bármilyen szépen simítottam,
kemény páncéllal védted azt.

Lelkemnek minden mozdulása
érfalaimban megtapadt,
s mára megkövült. Hiába várnád,
nem szól belőle semmi hang.

Talán szerettél... a magad módján,
de sosem láttad a kínomat,
mikor oktalan, durva szóval
bántottál, bennem ott maradt.

Mára már elmúlt, s megkopott emlék,
mely lelkemben néha felszakad,
mint megriadt őz, és messzire tűnik,
mint egy elsuhant
aranyoslila, 2017. október 08. vasárnap, 19:46
Múlnak az évek
Meggyesi Éva:
...............Múlnak az évek

Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként
ircsike36, 2017. október 08. vasárnap, 18:30
Meggyesi Éva: Múlnak az évek
Meggyesi Éva:

Múlnak az évek

Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a
kkm, 2017. október 05. csütörtök, 19:51
Meggyesi Éva Ez a föld
szívem,
nincs más hely nekem itt a földön,
ahol boldogan élhetek.

Csak a Sárrét, mely magához csábít,
mint az anyát a gyermeke,
mely szívének minden dobbanását
sajgónak érzi nélküle.

Itt születtem. És itt szeretnék
pihenni majd a föld alatt,
hol az őseim olyan mélyen,
s olyan régóta nyugszanak.

S valahol lent majd álmaimban
mindig, örökké itt leszek,
itt, az alföldi rónaságon,
amely oly kedves énnekem.

Írta: Meggyesi Éva
kkm, 2017. október 05. csütörtök, 19:47
"Örülnünk kellene minden percnek, amelyet megadott az ég,
"Örülnünk kellene minden percnek, amelyet megadott az ég,
megcsodálni az erdőt, a rétet, s szeretni mindent, ami szép.
A fodrozódó víz tükrében, mikor még szunnyad a világ,
hallgatni, ahogy suttog az erdő, mikor a szél muzsikál."

(Meggyesi Éva: Örülnünk kellene - versrészlet)
klementinagidro, 2017. október 04. szerda, 19:10
Néha
Meggyesi Éva:

Néha...

Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.

Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.
aranyag, 2017. szeptember 22. péntek, 13:49
Képek, videók
Meggyesi Éva.png
bbbarbara
2016. január 11. hétfő, 20:45
Meggyesi Éva : Szülői szí
margo511
2013. november 08. péntek, 20:18
Ajkaid-csokja.jpg
melindaaah64
2015. november 26. csütörtök, 18:04
rózsát metszeni ajkaidon.
klara50
2011. április 19. kedd, 22:47
puha ajkaid még puhítod.J
dalmi91
2008. július 14. hétfő, 18:27
Szívemben hordom.jpg
katalin_53
2017. július 21. péntek, 20:46
szívemben.jpg
szalai0913
2017. július 21. péntek, 09:08
Szivemben öriztem 01.jpg
chillik
2017. július 15. szombat, 05:48
Szivemben öriztem 02.jpg
chillik
2017. július 15. szombat, 05:47
Örökre a szívemben.jpg
borigit
2017. május 13. szombat, 16:12
Eldőlt a szívemben,követe
dandej
2017. április 12. szerda, 08:22
SZÍVEMBEN ÉLSZ ÖRÖKKÉ.jpg
marika6668
2016. június 04. szombat, 01:39
Szívemben örökké élsz!
sargarozsa15
2016. április 25. hétfő, 21:36
Úk-ÚJ-TÖRVÉNYED-SZÍVEM BEN
keresztenyhivek
2015. november 14. szombat, 20:57
Szívemben élsz!
sargarozsa15
2015. június 07. vasárnap, 01:00
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.