Regisztráció  Belépés
2018. április 21. szombat | 16. hét | 111. nap | 11:46 | Konrád
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
: Már-már érte az esti nap
Emily Brontë: Már-már érte az esti nap

Már-már érte az esti nap
a ligetes, zöld halmokat:
tájat, mely szebb s magányosabb,
a szellő ritkán simogat.

Hajlik a fű, ha ő fuvall,
a vizek szebben kéklenek.
Fehér felhők fodraival
száll: azok harmat-szellemek.

Reggel azúr virágkehely
ringatta harmat-lényüket,
s szállnak megint az égbe fel,
hol glóriájuk született.

/Ford.: Szegő György/


Link




Emily Brontë: A harangvirághoz

A.G.A.

Bimm-bamm, szent őr, zengve lengj,
szép vagy erdőn s dombokon,
s kedves vagy zöld völgybe lenn,
hát még fenn, vad bércfokon!

Harangvirág, isteni
fénnyel láttam fényleni
gyöngyöm láttam s kedvesem
sápadón, nagybetegen.
Te hallattad hangodat,
balzsam volt nekem szavad:

"Süssön nyári nap le rám
éltem egész folyamán.
Tán inkább zord téli ég
nézzen, mikor jön a vég?

Nyílok s nyugton hervadok,
elsiratnak harmatok:
végy erőt gyászkönnyeden,
túl sok év csak bút terem!"
/Ford.: Szegő György/


Emily Brontë: Mily szép a kék harangvirág

Mily szép a kék harangvirág,
ha nyárban megremeg:
formája erőt ont reád,
nyugtatja lelkedet.

A bíbor hanga szertelen,
komor varázzsal az:
az ibolya fűszert lehel,
s az illat nem vigasz.

Pőrék a fák, a nap hűvös,
és nagy, nagy ritkaság:
az ég fényküllőt nélkülöz,
a föld meg zöld ruhát:

a csilló víz fölé a jég
sötét árnyat vetett,
és domb és völgy és messzeség
fagyos köd foglya lett.

Harangvirágban nincs erő,
a hangafű oda,
az ibolya völgymélybe nő,
s nincs édes illata.

S bár fáj, hogy nincsen hangarét,
jobb így, hogy messze van:
tudom, csak könnyet ontanék,
ha lesne rám vígan:

erdő mélyén szelíd virág
a mohos kő alatt,
rejti balzsamát, harmatát:
engem meg nem ríkat -

a szár pompás kis termete,
az ezüst-kék szirom,
a bimbók zafír ékköve
smaragd levéltokon,

ez lélegzik a szívemen,
e mély, nyugodt varázs,
ezért van az, hogy könnyezem,
s ez enyhít, semmi más:

ezért sírok, mert minden elhagy,
kopár a téli nap,
gyötrődve sírok, hogyha hervadt
part éri lábamat.

Hideg van, és a fény lehull
a tompa ég alól,
a sötét, nyirkos fal kigyúl,
aranya illanó,

emészted magad, vágyva vágysz
virághozó idők után -
s a tűnt fényt hozza majd a gyászt
érted, szülőhazám.

/Ford.: Gergely Ágnes/

Link



Emily Brontë: Nagy bűn tán, de kimondja szám

Nagy bűn tán, de kimondja szám
e szót: "Isten veled!"
Nem hallod kérni ezután
e megbántott szívet.

Téli reggel...vad hangatáj...
Göcsörtös vén fa vár.
Ha megveted, s zord látta fáj,
nekem éppoly sivár.

Feledem éjsötét szemed
és rózsás ajakad,
ha szent esküdet feleded,
ha hazug volt szavad.

Ha szerelmednek árthatott
parancs s börtönfal is,
mért tűrjek érte bánatot,
hisz hideg volt s hamis.

Köt hozzám szívet eleget
sok szál, próbált s szilárd:
sok szemsugár melengetett,
és fényük mindig áld.

Az űzi búm, az lesz napom,
lelkem így lesz szabad,
s nem gyötri bolond fájdalom
az emléked miatt.

/Ford.: Szegő György/


Emily Brontë: Hírt hoz az éj, a csillagár

Hírt hoz az éj, a csillagár:
hangás tetőn, vad szélbe less,
jön majd egy gyász-szárnyú madár,
vér hull karmáról, vér, veres.

Ne nézz körül s a mélybe se,
égi útját kövesd csupán,
figyeld, hol száll a rétre le,
s imádkozz, vándor, azután.

Ott mily szerencse vár terád,
azt én meg nem jósolhatom,
de az ég hallja az imát -
az Isten óvjon utadon!

/Ford.: Szegő György/

Link



Emily Brontë: Kedvet nem álmodom

Kedvet nem álmodom,
emlék nem pusztul el:
a lélek elnyomorodón
jajjal felel.

Békét sem álmodom:
a holtak árnya ül
- ébren őket nem láthatom -
ágyam körül.

Reményt sem álmodom:
az álom mélye fáj,
hol képüktől lehangolóbb
az éjhomály.

Erőt sem álmodom,
hatalmam sincs nekem,
csak járni sötétebb habon,
vadabb vízen.

Társat sem álmodom,
ki jó, ha itt a vész:
gúnyolva nézik bánatom -
nagyon nehéz.

Vágyat sem álmodik,
társulni nem akar,
kínját feledni vágy a szív,
s álomba hal.

/Ford.: Gergely Ágnes/



Emily Brontë: Éj borít sűrű ködbe

Éj borít sűrű ködbe,
vad szél fúj hidegen:
zsarnok bilincsbe kötve
nem tudok lépni sem.

Lombot tépáz a szél,
hó ül a földeken,
a vihar utolér,
s nem tudok lépni sem.

Felhő-torlasz felettem,
pusztaság odalenn:
bú nem indít meg engem:
nem bírok lépni sem.

/Ford.: Ferencz Győző/
Link




Emily Brontë: Sorok

Meghalok: ha sírdomb alatt
nyugszik a szív, mely érted ég,
feledve földi gondokat,
s az élet ezer örömét,

ne sírj: előtted keltem át
a sötétségnek tengerén,
a part végre nyugalmat ád,
könny és gyász ide el nem ér.

Én sírhatnék - itt hagytalak
a zord vízen, hol a hajó
viharban, rémek közt halad,
nincs fény, s a part nem látható.

Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár:
lent búcsuzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.

/Ford.: Tapfer Klára/

Emily Bronte: Akkor vagyok legboldogabb

Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtönből elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világában bolyong a szem -

mikor nem vagyok - s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég -
csak vándor szellem odafönt,
hol végtelen a messzeség.

/Ford.: Tapfer Klára/


Emily Bronte: Vége. Én tudva éltem át
2010. január 9. 10:55

Vége. Én tudva éltem át.
Kín a szívembe rejtenem.
Fölidézem az éjszakát,
amit még látva lát a szem.

Este a nap felhőtelen
nyárégbolton alábukott,
vak árnyak keltek idelenn,
s fenn a mélykékben csillagok,

s fenyéren, zord hegy tetején,
kívül az emberek körén
szívem elszorult, s könnyesen
járt szemem a baljós egen.

/Ford.: Kiss Zsuzsa/


Emily Brontë: Mért gyűlölöm e zord hegyek

A.G.A.

Mért gyűlölöm e zord hegyek
s fenyér övezte szurdokot?
Nagyon szerettem ezt a helyet,
hisz még gyerekként láthatott.

A nyári hőben itt csontok fehérlenek,
de nem mondja meg senki az okot:
tudója csak egy ember lehet,
mért gyűlölöm e szurdokot.

Derék ellenfél, megbocsát
a szívem önhitt dölyfödért,
mert kincseket érő jóbarát
voltál, míg bús magányban élt.

Körüllebegtek a régi idők,
míg gyámolított nemes karod:
a föld régveszett bájjal tündökölt:
feledtem, jaj, hogy más vagyok.

Egy napba - órába - se telt,
szellemem új életre nyílt:
aranyköd szállt fejem felett,
s régi magam lettem megint.

/Ford.: Hárs Ernő/
dorotea55, 2017. november 13. hétfő, 08:30
Címkék: Emily Brontë, Szegő György, Gergely Ágnes, Ferencz Győző, Tapfer Klára, Emily Bronte,
Kommentek
Csak értem nem fog sírni szem
Emily Bronte

Csak értem nem fog sírni szem

Csak értem nem fog sírni szem,
s nem kérdi senki sorsomat,
értem nem gyúlt harag sosem,
és víg mosoly sosem fakadt.

Titkos kedv s könny közt elszaladt
forgandó életem - s csak magány
kísért tizennyolc év alatt,
mint születésem hajnalán.

Egykor ez úgy fájt, hogy bizony
feledtem büszkeségemet,
és bús lelkem vágyott nagyon
egy lélekre, ki itt szeret.

A sok friss, izzó érzelem
a gondoktól mind elfakult,
igaz se volt, már elhiszem,
oly rég temette el a múlt.

Szétfoszlott az ifjú remény
s az álmok szivárványa is;
aztán megtapasztaltam én,
hogy az emberszív mind hamis.

Elég bú, hogy embernemem
üres, hazug és talpnyaló;
rosszabb, hogy önnön szellemem
éppoly romlott s alávaló.

(Szegő György fordítása)
evavicus, 2018. január 18. csütörtök, 17:03
Mondd, mosolygó kisleány
Emily Brontë

MONDD MOSOLYGÓ KISLEÁNY

Mondd, mosolygó kisleány,
mit jelent a múlt neked?
"Szelíd, halk őszi éjszakán
gyászosan felnyögő szelet."

Mit ér a jelen óra itt?
"A rügyes-zöld ágakat,
hol a madárfiú próbálkozik,
mielőtt szárnyra kap."

S mi a jövő, kis boldogom?
"Tenger a felhőtlen napon;
hatalmas, tündöklő vizen
elnyújtózik a végtelen."
evavicus, 2018. január 18. csütörtök, 15:36
Sötét éj; a tél sóhaja
Emily Brontë

SÖTÉT ÉJ; A TÉL SÓHAJA

Sötét éj; a tél sóhaja
lágyan jár Gondal partjain;
s bár sír a szél bús jajszava,
nem torlad hó a vízre kinn.

Lovam meddig kalandozott
a puszta mélybe, nem tudom;
de kaphat jó szót, abrakot:
nem megy tovább a járt úton.

A kantár meglazítva hét
hű társam szélnek engedem;
hullámzó domb, tág rónaság,
s a fáradt ló már nincs velem.

A falhőraj bús tömböt alkot,
s a borús láthatárra tart,
de biztos jelet még nem ad, hogy
ónos esőt hoz vagy vihart.

Lesújtva, kábán állok itt,
testem a hangarétre dűl,
várja, hogy végre álmodik,
szemhéj és szív ellenszegül;

s egyszerre, úgy éjfél fele
a csillagtalan ív tövén
a hegymagasból kúszva le
ködös kísértet lép elém.

Dús haja leng, s a válla fent
ragyog, mint felhők hold alatt;
és zajtalan kis lába van:
fehéren izzó pillanat.
evavicus, 2018. január 18. csütörtök, 15:34
Virágtenger Dmitrij Hvorosztovszkij temetésén
Virágtenger Dmitrij Hvorosztovszkij temetésén

Mikor elmentél kialudt egy csillag,
Az angyalok a mennyországba hívtak,
De sajnos itt lent elvesztettünk Téged,
A legtisztább angyalát a Földnek és az égnek.

Videó:

...Aludd örök álmod, nyugodtan, csendben.
Hiszem azt, hogy mi még találkozunk a mennyben!


Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!


Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsuzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.

Emily Bronte
sz719eszter, 2017. november 29. szerda, 07:51
Akkor vagyok legboldogabb...
Emily Bronte:

Akkor vagyok legboldogabb...

Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtöntől elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világban bolyong a szem -

mikor nem vagyok - s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég -
csak vándor szellem odafönt,
hol végtelen a messzeség.
aranyoslila, 2017. november 15. szerda, 19:22
Pusztulj virág, hullj levél...
Emily Bronte:

Pusztulj virág, hullj levél...

Pusztulj virág, hullj levél,
kurtulj nappal, nyúlj meg éj!
Minden levél, mely lehull,
beszél hozzám boldogul.

Mosolygok, ha jégvirág
néz majd rám, s nem rózsaág.
Éji romlás zord napot
hozzon - akkor dalolok!
aranyoslila, 2017. november 15. szerda, 19:03
Nem érhet kétségbeesés
Emily Brontë: Nem érhet kétségbeesés

Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.

Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi, holt levélre.

Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.

/Ford.: Csengery Kristóf/



Emily Brontë: A nyárest szépen elmerül

A nyárest szépen elmerül,
puha fénykörben ég szobám,
nincs egy felhő se bús jelül
az ég
dorotea55, 2017. november 13. hétfő, 08:22
Képek, videók
-Emily bronte.jpg
ametiszt54
2012. február 28. kedd, 13:54
Emily Bronte
mester126mari
2010. január 10. vasárnap, 18:09
Emily Bronte.jpg
ujjozsef
2009. február 18. szerda, 07:23
Emily Bronte.jpg
charlotteani
2009. január 22. csütörtök, 10:55
Emily Bronte
kimelita
2008. május 17. szombat, 17:47
Emily Bronte - Üvöltő Sze
rambobby
2007. március 31. szombat, 09:35
Szepesi György
agica2004
2018. április 12. csütörtök, 18:21
Végh György:Virághozó Ápr
maria_kadar_148
2018. április 11. szerda, 23:26
Szerb György - Sóvárogni
sanci81
2018. április 11. szerda, 18:19
Györgyike
irmus
2018. április 11. szerda, 07:12
Száraz Miklós György - So
sanci81
2018. április 09. hétfő, 17:58
Vilmosék kisfia-gyorgy-he
agica2004
2018. március 21. szerda, 15:05
györgy név.jpg
zsokica45
2018. február 26. hétfő, 10:26
Bodosi György Légy önmaga
menusgabor
2018. február 13. kedd, 19:55
Horváth György - Suhog a
sanci81
2018. február 09. péntek, 17:32
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.