Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 14. kedd | 33. hét | 226. nap | 10:58 | Marcell
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Versek a világirodalomból
VERSEK A VILÁGIRODALOMBÓL



William Blake: A beteg rózsa


Beteg virág vagyok:
Láthatatlan féreg
Éji vihar szárnyán
Egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,
Szép kármin ölemben,
S most sötét szerelme
Titkon megöl engem.

(Képes Géza)



William Blake: Kacagó dal

Ha az erdő zöld, ha a lomb kacag,
Csengőn kacarász a futó patak;
Kacajos kedvünk fel az égig zsong,
És visszakacag zajára a domb;

Ha felkacag ép zöldjével a rét,
A szöcske a színre kacagva kilép,
S dalol Emmuska, Zsuzsi, Marika
Aranyos csöpp szája: hahaha!

S ha madár ül a hűsben, friss, kacagó,
S az asztalon itt cseresznye, dió -
Gyere, légy boldog, a víg hahota
Dali kórusa felzendül: hahaha!

(Gergely Ágnes)



William Blake: A mosoly

Van Mosoly, Szereteté,
És van csalárd Mosoly,
S van a Mosolyok Mosolya,
Miben e kettő egybefoly.

S van Szigor, Gyűlöleté,
S van a Dölyfnek is Szigora,
És a Szigorok Szigorát
Nem tudod feledni soha,

Mert a Szív Közepébe tapad
S Csontod Velejébe hatol;
De az összes volt Mosolyok közt
Csak egy van oly Mosoly,

Mire Bölcsőd és a Gödör közt
Csak egyszer nyílhat a szád;
De ha egyszer nyílik, örökre
Megszűnik a Nyomorúság.

(Devecseri Gábor)





Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek, 20. szonett

Szerelmesem, ha arra gondolok,
Hogy itt voltál e földön már tavaly,
Én meg csak ültem egymagamba, jaj,
A hómezőn, s nem láttam lábnyomod,
S a csönd hangoddal nem harangozott,
S láncom szemeit számláltam: vihar
Se tépi ezt le - mondtam -, s hol a kar,
Erős karod?... -S most dúsan kortyolok
Létem csoda-kelyhéből! Furcsa, ládd:
Tett s szó nyomán nem látta éj, se nap
Izgalmad bennem - s a fehér virág
-A tied! - nem súgta, hogy te, te vagy
Közel. Ateisták ily ostobák,
Kik csak ha látnák, hinnék az Urat.
(fordította: Gáspár Endre)



Robert Browning: Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,
úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
már a tornác ívén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,
így láttam én ma még,
de holnap mind pattanva kelyhes
- s lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh
nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
de annak is jut ám

egy nézés, ében fénnyel villanó! -
Szívem hadd őrzi görcsösen -
s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -
lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
csak tán csöppnyit puhább,
s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
csak tán picinyt tovább...

Tóth Árpád fordítása



Robert Browning: ÉLET A SZERELEMBEN

Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A Cél!

Fordította: Babits Mihály



George Gordon Byron: Ahogy itt jár-kél...

Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya:
oly szeliden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.

Egy sugár még, egy árnyat el, -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.

S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot és szivet,
melyben tiszta a szerelem.

Szabó Lőrinc fordítása



Robert Burns: Levélhulláskor

Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a víg ősz örökét.

Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!

Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.

Mily ostoba vagy, míg a csúcs hívogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.
Fodor András



Richard Dehmel: Arató-dal

A föld határáig körül
arany kalásztenger terül.
Őrölj, malom, őrölj!

A nagy rónán nincs fuvalom.
Ég alján malmok, sok malom.
Őrölj, malom, Őrölj!

Sötétvörös az esti fény.
Kenyér! - kiáltja sok szegény.
Őrölj, malom, őrölj!

Az éj vihart hord. Rejtve vár.
Holnap indul a munka már.
Őrölj, malom, őrölj!

Vihartól tisztul a mező?
és nem lesz többé éhező.
Őrölj, malom, őrölj!



John Donne: Jó reggelt!

Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
szoptuk vidéki örömök tejét?
Így volt s mindez az öröm árnya csak,
ha szépet láttam, téged láttalak,
minden szépségbe már beléálmodtalak.

S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
kik egymást még félénken nézitek;
és mindenben szerelmetek kering
s egy kis zugból a bárhol-t érzitek.
Felfedező új földet látogat,
más térképen néz új világokat —
világod én vagyok s világom már te vagy.

Ha összenézünk, hű szívet mutat
egymás szemében két ábrázatunk;
nincs éles Észak s elhajló Nyugat —
jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami már megunt;
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.
(Vas István ford.)



Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!



Felix Falzari: Beteljesülés

Mit mondhatnék, te drága?
Elnémít az öröm,
ha rámnézel: a számra
egyetlen szó se jön.

A lényedből ragyogva
hull rám egy lágy sugár,
mi egykor álom volt: ma
valóság végre már!

De én e tiszta fényben
magamra nem lelek:
most valóságként élem
az álom-életet!

(fordította: Baranyi Ferenc)



Goethe: Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
A tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(fordította: Szabó Lőrinc)



H.Heine: A kisasszony állt a parton


A kisasszony állt a parton
búbánattal tele,
szívét a rózsa alkony
látványa nyűgözte le.

Kisasszony, ez ócska viccre
kár igazán a könny:
lemegy a nap emitt, de
ott hátul visszajön.



Johann Wolfgang Goethe : Sehogysem

Nem tudsz te a világ kedvére tenni:
bár jó vagy, és erényed is ezernyi,
azt várja, hogy kezes légy, senki-semmi!
(fordította: Kosztolányi Dezső)



Szergej Jeszenyin: Bokraink közt...

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messzeszállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha...
(Rab Zsuzsa)



Szergej Jeszenyin:: Ősz

Csönd lepi borókás partok meredélyét.
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.

Folyamszegély hűs leple felett
patkói kék csengése lebeg.

Remete szél, óvakodva, lassan
avart tapos útkanyarulatban.

Égő-piros csipkebokorra hajolva
láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

(Weöres Sándor fordítása)



Jevgenyij Jevtusenko: BŰVÖLŐ


Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül,
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül,
de éjszaka rám gondolj egyedül.

Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.

A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.

Illyés Gyula fordítása



Mihail Lermontov: Most a szív

Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!

Jött az óra, válni kellett;
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szívedben
újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.

(Kálnoky László fordítása)





Francesco Petrarca: Kinek csak álma boldog

Kinek csak álma boldog és szeretne
ölelni árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem érve partot,
homokra építek s irok szelekbe.

A Napba álmélkodtam, s tönkretette
látásomat, ragyogva míg kavargott;
menekvő szarvasnak nyomán csavargok
egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.

Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,
csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,
s csak Ámort hínám, s a Halált, s Szerelmem.

Húsz éve már (hosszú s nehéz e bánat)
kereskedem sóhajjal s szenvedéssel:
rossz csillag járt, mikor csapdába estem.

(Sárközy György fordítása)




Halina Po¶wiatowska: nem is tudom...

nem is tudom téged szeretlek-e jobban
vagy a vágyakozást utánad
csókjaid vagy a sóvárgást csókjaid után
egyfajta megnyugvást
azt hittem már sohasem írok verset
s most szívem szerelemtől duzzad akár egy folyó
s túlcsordul kilép- akár egy folyó
a sebes ár elragadja a szavakat
viszi a szavakat
és mind- mind a szerelemről vall
sóvárgásomról
teliholdként megújuló vágyaimról
tekinteted sugarában kihunyó vágyamról

(fordította: Zsille Gábor)



Alekszandr Puskin: Az élet szekerén

Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.

Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szivünk csakúgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
,,Hajts," - kiáltjuk - ,,az istenit!"

Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtőt, omladékot:
,,Lassan!" - kiáltjuk - ,,hé, vigyázz!"

Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni. . .
De a kocsis csak hajt tovább.

Szabó Lőrinc fordítása



Percy Bysshe Shelley: Dal

A téli fán gyászolva üldögél
egy özvegy nagy madár;
fölötte fagy leng, lassú szél,
és lenn a víz megáll.

A síkos föld kopár, virága jég,
fagy járta át a fát,
csönd van, csak egy malomkerék
suhog a légen át.

Radnóti Miklós fordítása



Edmund Spenser: Homokba írtam kedvesem nevét

Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megújul.

(Szabó Lőrinc fordítása)



Theodor Storm: Tengerpart

Öböl felett sirály száll
és félhomály oson:
alkonyfény tükröződik
a nedves zátonyon.

Rebbennek szürke szárnyak
a partszegélyeken;
ködben szigetek, mint álmok
hevernek a tengeren.

Titokzatosan súg-suttog
a forrongó iszap,
hívó madár rikoltoz -
öröktől, napra nap.

Még egyszer halkan borzong,
és elnémul a szél;
kibomlanak a hangok
a mélység felszínén.

(Weöres Sándor fordítása)



Jules Supervielle: Átváltozások

Ha kedvet kapsz velem egy kis szórakozásra,
magadra öltöd a meghitt tárgyak mezét,
és mint fém vagy tükör, gyertya vagy karcsu lámpa,
szelíden remegő fényt hintesz szerteszét.

Máskor meg libegőn a légben imbolyogsz csak,
tűnődve, lényedet minő alakba zárd,
s mert nincs ínyedre már sem ez, sem az a tárgy,
a nap lágy derűjét választod otthonodnak.

Illékony alakod vajon ma mibe röppen?
Hasztalanul keres a négy fal közt szemem.
De kattan a kilincs, ajtó tárul mögöttem,
s megjelensz igazi valódban fényesen.

Megállsz a küszöbön, felém nevetsz szilárdan,
míg én még száz tűnő arcod közt tétováztam.
(Rónay György fordítása)



Charles Algernon Swinburne: Versengés

Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
életünk együtt nőne
bús és dalos időbe
- dúlt rét, virágos róna,
ősz bánat s édes kéj -,
ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél.

Ha vers volnék a dalban,
s dallam a szerelem,
énekben egyesülnénk,
ajk-ajkon üdvözülnénk,
s csók, csattogó madárhad
zengne esős delen,
ha vers volnék a dalban
s dallam a szerelem.

Ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál,
együtt sütnénk, havaznánk,
s míg március csókot dob ránk,
míg nárcisz s harkály éled
eperízű szélre vár -
ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál.

Ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én,
játsznánk ősszel, tavasszal,
csellel, édes szavakkal,
könnyekkel, éjjel, nappal,
nevetve lány s legény -
ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én.

Ha te április hölgye
s én májusnak ura,
legyeznél gyenge ággal,
beszórnálak virággal,
míg a nappal árnyak völgye
s az éj fényes, fura -
ha te április hölgye
s én májusnak ura.

Ha te örömkirálynő,
és én a kínkirály,
Kupidót együtt lessük,
csalfa szárnyát lenyessük,
táncot mértékre jár ő,
zablát kap, pórul jár -
ha te örömkirálynő
és én a kínkirály.

(Hajnal Anna fordítása)



Szádi: Hallgat a szív

Nyugalmam, erőm tőled van és nincs;
Tűr s hallgat a szív, nyugalma még sincs.
Mért jöttem e szívrabló-tanyára?
kiútja, szemem bármerre néz, nincs.
mindaz, ki szerelmes, érti: nálam
Nagy becsben az aggodalmas ész nincs.
Bejártam a kerteket gyümölcsért:
Oly szép, mire elfogódva nézz, nincs.
S lelkem se lehet különb ajándék,
Hisz benne neked csipetnyi méz sincs.
Tudják: szerelem mi, ők, akikben
Vágy már e világ után kevés sincs.
Ó, Szádi, ne féltsd fejed, se lelked,
Hisz senki se mondta még: remény nincs!
Lepkét szerelem sodort veszélybe
S hogy lángban elégett - már veszély sincs.

(Képes Géza fordítása)



Konsztantyin Szimonov: Várj reám

Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom,
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap,
várj, ha nem vár senki ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök,
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak róla már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár -
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó, átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény."
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

(Lányi Sarolta fordítása)



Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében

A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

/Szabó Lőrinc fordítása/





Paul Verlaine: Álmodom egy nőről

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, óh jaj, csupán neki
Bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.
/Ady Endre ford./

forrás: mozaik.bloglap.hu



Paul Verlaine: Misztikus alkonyat

Az Emlék s az Alkony a láthatáron
piroslik, messze, hol tűzbe csap át
a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon
hátrál s kitárul, mint ingó csodák
függönye, melyen sok gonosz virág
- tulipán, liliom, dália, mák -
kavarja a hímzést s az illatáron
beteg párázatoknak langyos álom-
ízét ontja, mérgek nehéz szagát
- tulipán, liliom, dália, mák
parfümjét - hogy érzékeimbe szálljon
s ájult agyamba lángoljon tovább
az Emlék s az Alkony a láthatáron.

Szabó Lőrinc fordítása



Paul Verlain: Óvatosság

Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide,
ez órjás fa alá, melynek lombsátorában
A hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
Míg elfullad a szél végső lehellete.

Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban..
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.

Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derűs enyészetét;

Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet;
nem jó zavarni, ha becsukta már szemét,
a vad Természetet, e néma Istenséget.

(Fordította: Szabó Magda)



Vátszájana: Kit szeretnek a nők?

Az asszonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szívük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifjú és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkivált
barátnő is megkívánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, új s bohó,
aki színházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hírben, pénzben, észben,
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket.

(Szabó Lőrinc fordítása)




Jevgenyij Vinokurov: Ő

Mellém ül enni: asztalon az étel,
Rám szól: egyél, és megadom magam.
Csörömpöl - istennő - a sok edénnyel,
Olvas, söpör, szalad, mert dolga van,
Mezítláb ténfereg öreg zakómban,
Vagy felveri a konyhát éneke...
Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban?
Csak ennyi: elmegy - meghalok bele.
(Fordította: Rab Zsuzsa)
menusgabor, 2018. február 12. hétfő, 19:59
Címkék: William Blake, Képes Géza, Gergely Ágnes, Mosolyok Mosolya, Szigorok Szigorát, Szív Közepébe,
Kommentek
Könyvfesztivál - Új szépirodalmi sorozatot indít a L'Harmattan Kiadó
regénye, amely a könyvnyomtatás kezdetét mutatja be. "Ez valójában egy kultúrtörténeti munka kalandregény formában" - mutatott rá Váradi Péter. A fiatal könyvnyomtató-segédet, Zosimo Aleppót Van Graan mester 1499 őszén elindítja Velencéből, hogy megszerezze azokat a pergameneket, amelyeket egy mindenki által Vörösbegyként emlegetett titokzatos diák a tarisznyájában hord. Sokféle szóbeszéd övezi ezeket az írásokat: talán próféciák, kinyilatkoztatások vagy titkos emlékiratok. Lupo a 20. századi világirodalomból leginkább García Márquezzel rokonítható.

Ruth Klüger osztrák holokauszt-túlélő Élni, tovább című esszéregénye nem egy klasszikus memoár, inkább arra reflektál, hogy hogyan próbálja meg a holokauszt élményét feldolgozni - mondta a L'Harmattan Kiadó főszerkesztője.

A könyv Európában és az Egyesült Államokban is zajos sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Benne van a fenyegetettség árnyékában és a theresienstadti lágerben megélt gyermekkor mellet az, hogy mit jelentett nőnek lenni a
velemenyezd, 2016. április 22. péntek, 07:30
Megjelent a Szólások, közmondások eredete című kézikönyv
tisztelgésnek nevezte, hogy O. Nagy Gábor születésének 100. évfordulójára lát napvilágot a 750 oldalas gyűjtemény.

A kiadó vezetője beszélt arról is, hogy közmondásaink jelentős része a Bibliából való, mint például a Jákob és Izsák történetére utaló "eladja egy tál lencséért" vagy a Jézust elítélő Pilátus cselekedetét idéző "mosom kezeimet" szólás. A görög-római mitológia is rengeteg szólás bölcsője - ismertette, példaként említve Damoklész kardját és a Akhillesz-sarok kifejezést. A magyar és a világirodalomból is ered szép számú szólás, mint például a nap mint nap hallható, de a szövegkörnyezet nélkül kevéssé érthető "otthagy csapot-papot", ami eredetileg Petőfi Sándor Csokonai című versében szerepel - mondta.

Közmondások, szállóigék a mai napig keletkeznek, zömében a közéletei szereplők kijelentései válnak "közkinccsé". A most megjelenő szótár igyekszik a közelmúltban közmondásossá vált kijelentéseket is összegyűjteni, így került bele például Horn Gyula néhai kormányfő mondata, az "Ami nem romlik
velemenyezd, 2015. május 31. vasárnap, 08:01
Gámentzy Eduárd : Valamikor a világ
hangjait.
És van titokzatos csend. És van a templomi csend. És ,,zavart" csend. Éjszakai, félelmetes csend. A természet háborítatlan csendje. A bénító csend, ha ,,leblokkol" a tudat.
Emlegetjük a halálos csendet. Ám úgy gondolom, a halálos csend csak utal a halálra, nincs feltétlenül összefüggésben azzal. Más értelme van a síri csendnek, ami valóban érzékelhető, ha belegondolunk, hogy ott valóban − csend van!
Színes ,,melléklete" lehetne e kis írásomnak, ha a világirodalomból, a versirodalomból idéznék, mert idézhetnék, sok-sok jelzős ,,csend-sort", mint Petőfinél az ,,ünnepélyes csendet" (amelybe ,,egy madár csak néha füttyentett be...") és más, ezernyi sort.
A hatásos csenddel a szónokok, színészek élnek. A fájdalmas csend valóban fájdalmas. A néma csend valószínűleg arra utal, hogy a néma ember nem ad hangot, jelekkel ,,kommunikál".
A csend isteni ajándék. Megteremtése igen gyakran saját magunktól függ. A mai világban különösen
jupiter21, 2013. március 08. péntek, 17:06
A gazdasági megszorítások ellen tüntettek Olaszországban
Az oktatási megszorítások ellen tiltakozó római gimnazisták és egyetemisták menetének élén haladók műanyag pajzsokat vittek, rajtuk a világirodalomból vett idézetekkel. A magasba tartott transzparenseken pedig azt hangoztatták, hogy "Nem mi adósítottuk el az országot!", "El a kezekkel a közoktatásról!". Sokan sisakot viseltek, arra hivatkozva, hogy így védekeznek a rendőrök gumibotjaival szemben.

A diákok menetét a rendőrség nem engedélyezte, ők azonban a római parlamentig akartak eljutni. A rendkívüli közbiztonsági intézkedéseket életbe léptető Giuseppe Pecoraro római prefektus kijelentette, hogy a parlament épülete sérthetetlen, a sisakosokat pedig kiemelik és azonosítják.

A hatóságok elővigyázatosságának oka az volt, hogy a november 14-ei európai sztrájknapon lezajlott incidensek megismétlődésétől tartottak, amikor Róma utcái a tüntetők és a rendőrség közötti csatatérré változtak. A belügyminiszter e héten azt hangoztatta, hogy a sorozatos tüntetések közbiztonsági vészhelyzetet teremtettek
velemenyezd, 2012. november 24. szombat, 12:32
Malom-színház és nevelés
nevelés

Igencsak helyeslem, hogy Szabó K. István, a Nagyváradi Szigligeti Színház művészeti igazgatója, az Oedipus előadással, mint mondta: a középiskolásokat és az egyetemistákat is megszólítja, ,,mert az Oedipus tananyag". Az elmúlt évben a világirodalom bevezetéséről folyó országos vitát olvasva, kétlem, hogy Szophoklésznek éppen ez a műve lenne tananyag a mai középiskolákban. Hajdanában, amikor a váradi színház bemutatta, az Antigoné valóban ajánlott olvasmány volt világirodalomból, és tanítottuk is a XI. osztályban. A mű elemzése részét képezte az esztétikai nevelésnek, hiszen a világ megismerését, a társadalmi és a művészi szép felismerését, értelmezését és értékelését szolgálta. A legtöbb osztályfőnök törekedett arra, hogy diákjaival egy előkészítő osztályfőnöki óra után, megnézze Szophoklész drámáját. Alig akadt tanár, aki a művészi szépet befogadó magatartás kialakítása végett, ne beszélgetett volna el az előadás után, a látottakról. Így a szépérzék nevelése,
alburnus, 2012. május 21. hétfő, 09:18
A költészet napja - Ünnepi programok Ferencvárosban
Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskola tanárai és diákjai.

A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben gyermekrajzokból rendeznek kiállítást, amelyet Sipos Endre festőművész, a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető-rajztanára nyit meg. A megnyitón közreműködnek a Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola növendékei Bíró Attila tanár vezetésével. Az egyesület által kiírt versillusztrációs pályázatra idén Budapest összes kerületéből érkeztek a magyar irodalomból vagy a világirodalomból választott versekhez készített illusztrációk. A beérkezett gyermekrajzokból 180 munkát mutatnak be a tárlaton, a többit lapozó-könyvekbe téve tekinthetik meg a versek és illusztrációk iránt érdeklődő látogatók.

A Ferencvárosi Pincegalériában "Nem én kiáltok." címmel B. Müller Magda fotókiállítása nyílik.

A Ferencvárosi Művelődési Központban 18 órakor a Strófa Trió Költészetnapi Vers-zene Klub című műsora szórakoztatja a közönséget. Az együttes a magyar és a világirodalom verseiből állítja össze
velemenyezd, 2012. április 07. szombat, 10:26
Endrődi Sándor
tiszteletet Deák iránt, miközben lelkében őrizte az idegenkedést Bécs és a Habsburgok ellen. A költészetben pedig a forradalmár Petőfi mellé lépett a gyötrődő Arany költészete. Endrődi együtt és egyformán szerette Petőfit és Aranyt, anélkül, hogy amikor választani lehetett a kétféle epigonizmus, a hejehujás petőfieskedés és a programszerűen rezignált aranyjánoskodás között, őt akármelyik is megkísértette volna. Minden hatást magába szívott, de senkinek sem lett az utánzója; még Heinének sem, aki a világirodalomból a legerősebben hatott rá. Liberális ifjú költőként lépett a liberalizmust hirdető, kiegyező, de formálisan mégis végre önálló országnak is tekinthető Magyarország szellemi életébe, aki lojálisan tiszteli a Deák Ferenc fémjelezte kormánypártot, de jobban szereti a Kossuthra hivatkozó ellenzéket és valójában egyikükhöz sem tartozik.

Jogásznak indult, de életútja egyre inkább az irodalom felé viszi, ezért hamarosan átlép a bölcsészkarra. Közben azonnal népszerűvé váló tárcákat ír különböző
vg999, 2010. szeptember 26. vasárnap, 17:17
Képek, videók
a világirodalom remekei.j
agica2004
2014. június 20. péntek, 16:40
Világirodalom II 800ft.jp
hollyka
2012. március 22. csütörtök, 19:34
William Blake - Búra s ör
sanci81
2018. április 22. vasárnap, 18:27
William Blake :A télhez
maria_kadar_148
2018. január 26. péntek, 20:51
William Blake idézet
cuppika59
2017. november 08. szerda, 14:59
William Blake.gif
bbbarbara
2015. március 15. vasárnap, 20:09
WILLIAM BLAKE SZIROM.gif
feviroza
2014. december 17. szerda, 17:33
WILLIAM BLAKE.jpg
feviroza
2014. december 16. kedd, 07:27
William Blake 1
taltos1
2014. október 05. vasárnap, 19:38
William Blake.jpg
zsu74
2013. november 21. csütörtök, 06:48
William Blake.jpg
sarkadykati
2011. október 26. szerda, 01:02
William_Blake_by_Thoma s_P
skorpiolilike
2011. június 13. hétfő, 07:30
William Blake idézet.gif
szalai0913
2010. szeptember 02. csütörtök, 19:55
William Blake-Dajkadal
jakabgasparne
2009. augusztus 16. vasárnap, 05:44
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.