Regisztráció  Belépés
2018. június 25. hétfő | 26. hét | 176. nap | 04:29 | Vilmos
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tompa Mihály - A hős és kardja.
Tompa Mihály - A hős és kardja.

Kél a sugarak fejedelmi ura,
Reggel van a sík csatatéren;
Hol, napja ezernek az alkony előtt,
Köd- és vérbe borúlva lemégyen.
Órjási alakkal a reggeli árny
Fut, s nyomba követ rohanó lovagot;
Éjfélkor a hold halavány sugarán:
Holtak hideg árnya bolyongani fog.





Elszántan a két sereg összerohan,
Egymást öli bősz viadalmaiban;
Mig vér ömöl és ezer élet enyész:
A harcra mosolygva a sír ura néz;
Csont-ajkain a káröröm igy vigyorog:
Hah! száz temetőm telik általatok!
Későre a harc riadalma kihal,
S a hold sugarán:
Lengő hideg árny
Ösmerkedik a csata holtjaival.
A hős aluszik...
S míg álmodik a csata képeirűl:
Bús éjszaki fény,
Hír éjszaki fénye, derengi körűl.





És aki nyere
Harcnak mezején koszorút, diadalt:
Győzők serege
Rak fegyveriből szomorú ravatalt;
S kit rája emel, ki halotti fehér:
A had feje, a diadalmi vezér.

Győzött, s maga a diadalmi vezér
Győzelme tüzébe' talála halált;
Villám vala, mely rohan, éget, emészt
S dúlása közt felemészti magát.
Ott fekszik erőtelen és hidegen...
Mellette nehéz hadi kardja pihen.
A kardvas erőteli fényes acél,
S a markolaton:





- Mely sárga aranyból
Öntetve vagyon:
Gyémánt ragyog, égi sugáraitúl
A hős hideg arca derengve kigyúl.
Éjfélt üt. A kardvas igy ejti szavát:
'Nem látom-e több csata vérpiacát?
Hah, nincs ki emelve a harcra vigyen:
Hogy dicskoszorúkat aratna velem!
Nem sujtok-e porba arany koronát?
Nem fúrok-e zsarnoki melleket át?
Átjártam a szívet, az életeret,
Sirjába fektettem ezer s ezeret!





S hősömmel im, én is a földbe jutok...
Elporlik a szív, el a hősi karok;
S a törpe utód ha kiás valaha:
Súlyom bizonyítja, a hős ki vala!?'

Szólt felharagudva reá az arany:
»Némulj el örökre, te nemtelen érc!
Léted van a rozsda hatalma alatt,
S fennen, botorúl unokákra beszélsz!
Nézd, engem imád
A messze világ!
És birtokomért a halandó
Százszor veti áruba lelke-, honát;
Egymás kebelébe vasat ver
Testvér, szerető, rokon és barát.





Fejedelmi fejekről
Gőggel ki alá vigyorog,
Villámokat útba terelni ki bír:
Én a hegyek büszke aranyja vagyok!
Megrág az idő,
Hitvány fecsegő!
S én, rozsda-, penészt mosolygva, fogom
Hirdetni az egykori századokon:
Dús volt, ki viselte e markolatot,
Kincs, fény, uraság közepett ragyogott.«

És szóla utószor a gyémánt-
Boglár, ragyogása dicsében:
»Hallgassatok el!





A bajnokot én örökítem!
A szörnyü erő
Elhagyja a hős karok érc idegét;
Kincsét az idő
Elsöpri, elhordja szelén szanaszét.
Dúsgazdag arany!
Tudd meg, s te erőteli fényes acél:
Túl ezreden a
Hős tetteiről egyitek se beszél!
A hír örökíti a hősi nevet,
- Mely rajta ragyog -
Én nem halok el, ki a hír ragyogó
Gyémántja vagyok!«





Kardjával a hőst
Földnek kebelébe nyugonni tevék;
S a síri világ:
Jöttére remegve felháborodék...
A rettenetes
Kar- s kardra ki ösmere egyszeriben;
Sírhantok alá
Mely juttata száz-, ezeret hidegen.
-
Évezredeket haladott az idő.
Vad rengeteg feledett temető;
Érc-szobra hol állt?
Hol nyugszik a harc fene bajnoka, hol?
Hűlt hamvaira
A rengeteg árnyoka, csende hajol.





Turkál, kapar, ás az utó-ivadék,
S a bajnoki sír kikutatva vagyon;
Kardmarkolatot lel a sír fenekén,
S gyémántot a nagybecsü markolaton.
A fényes acél oda van...!
Gyémánt s arany ép;
Hősét dicsőitve, a harci jegyet
Hű gondjain őrizi a maradék.

-
Évezredeket haladott az idő,
A rengeteg illat-ölelte mező;
Megharsan azonban a bús hadi kürt,
És felriadoznak a népek;





Dúl, gyilkol a harc dühe, dús paloták
S kunyhók leomolnak, elégnek;
Tűz árja piroslik a markolaton,
Üszköknek alatta temetve vagyon.

Üszköknek alatta midőn keresi
A békeidőre jutott nép:
Olvadva, enyészve a büszke arany...
Gyémántja csak ép!
Gyémántja időn s viharon mene át,
S el nem veszité ragyogó sugarát.

-
- Évezredeket haladott az idő,
Mély tófenek a szag-ölelte mező;
És szól vala a
Gyémánt, ragyogása dicsében:





»Túl ezredeken
A bajnokot én örökítem!
A szörnyü erő
Elhagyta a hős karok érc-idegét;
Kincsét az idő
Elhordta, söpörte szelén szanaszét.
Dúsgazdag arany
Hol vagy? s te erőteli fényes acél?
Most a dalia
Hős tetteiről egyitek se beszél!
Im, hír örökíti a hősi nevet,
Mely rajta ragyog;
Én nem halok el, ki a hír ragyogó
Gyémántja vagyok!«


chillik, 2018. március 14. szerda, 00:58
Címkék: Tompa Mihály, sugarak fejedelmi, alkony előtt, reggeli árny, hold halavány, harcra mosolygva,
Kommentek
Tompa Mihály - A fehér liliom
Tompa Mihály - A fehér liliom

Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre, multra? Nem tudom! -
Hogy hajdan én virág valék már,
Vagy egykor azzá változom.

Fehér liljom valék, ha voltam,
Mielőtt szívem dobogott;
Fehér liljom leszek, ha lészek,
Midőn már szívem nem dobog.

Oh mert én e csodás virágot
Mesés ábránddal szeretem!
Halvány ködből palástot öltvén
Magára késő éjeken:

Azt gondolom, mindjárt felém fut,
Egyszerre keble, karja lész,
Titkot, szerelmet súg fülembe
Oly édes hangon, mint a méz.

Ha csengő lélek él az ércben,
S a kis pataknak van szava:
Nem titkos nyelv-é a virágok
Halálig tartó illata?

Reám, a liljom- s illatának
Elbűvölő hatalma van;
Tudom: ha egy szálat letörnék,
Beteg lennék halálosan!

Szent
vorosrozsa66, 2018. június 22. péntek, 15:11
Tompa Mihály - A fogoly.
Tompa Mihály - A fogoly.

- 1702 -

Rákóczit most viszik
Át a Rábca hidján,
Szerencse megcsalá,
Benne igen bizván.
Tele van a hídfő
Bámész sokasággal:
A nép, nagyok estén
Bámulni nem átall.

Ki volt ekkoráig?
S mi történik véle?
Ahány ember: a szó
S jóslat annyiféle.
Nem cserélne senki
Most a büszke úrral;
Egy meghitt pillantást
Száz szem visszaútal.

A bámuló nép közt
Két halász is látszik,
Egyik nagyon vén már,
Csak gyermek a másik.
Gyékény-kosarukban
Csapkod már egy sígér;
De érte már senki
Egy batkát sem ígér.


,Nagyapám! bedobom
Már ezt a Rábcába!'
»Csak hagyj békét, fiam,
Lesz annak gazdája!
Ha el nem kél addig:
Add azon vitéznek,
Kit fogolyképen, a
Hídon átkisérnek!«

Ugy-is lett. A hajdúk
Szétnyomják a
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:55
Tompa Mihály - Mohos.
Tompa Mihály - Mohos.

A bérces Gömörben nem nagy hegy a Mohos,
Rajta nincs régi vár, nemes vad sem honos;
De ingó semlyékes láp van a tetején,
Ez ingó láp felől szóland az én regém.

Szegény ember jöve valahonnan régen,
S kinézvén a helyet a halmos vidéken:
Meggyújtá az erdőt s ortott... minden módon
Erőt akart venni cserjén és bozóton.


Majd fecske módjára, a serény új gazda
A hegy oldalához sárkunyhót ragaszta;
És mivelhogy erős akarattal győzte:
Egy süveg buzácskát a földbe tett őszre.

És felvitte Isten a dolgát idővel.
- A terepély cser is vesszőszálból nő fel. -
Mikorra megvénült: keze között a föld,
Szőlőhegy, rét s erdő egész határra tölt.

Álltak oldalánál erős felnőtt fiak,
Számos csemetéje lévén mindannyinak;
Sugár fiatalok, teljes nyiló rózsák,
Egy sereg iskolás, egy sereg
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:54
Tompa Mihály - Mátyás királyról.
Tompa Mihály - Mátyás királyról.

Ég már az őrtüz, lángok cikáznak
Erdős tövénél a Hargitának.
Hazug beszéden kapván a székely,
Táborba szállott oktondi ésszel!

Világol a völgy, - fenn barna éj függ, -
Sátor gyanánt áll a terepély bükk;
Sok harci szerszám megtámogatva,
S zagyván szedett nép tanyáz alatta.


Felbolygatott nép ravasz vezérét:
Ott látni Fancsit, Kérdezve néz szét,
Szűk udvarában tábor-tüzének,
Körébe amint többen gyülének.

,Vezér uram hé! minket kegyelmed
Felkölte sok szép igéret mellett!
Kellő a szép szó, de jobb a hadd lám
S ha menne a ló, mért tartja zablán?'

»Zsákmány s dicsőség, derék vitézek!
Mit én igérek s szerzek tinéktek!
De nem siettem, - jó néha a les,
Hogy igy a koncért bizton kitörhess!
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:50
Tompa Mihály - A hű vitéz.
Tompa Mihály - A hű vitéz.

A hős király csatába indul,
Mellette nagy harcos sereg;
S hiv bajnokok, kik dárda-nyiltul
Vértűl meg nem félemlenek,
Meg nem félemlenek!

A harcosok közt egy ifjú van,
Hivebb, bátrabb mindanyinál!


S ő, a leghívebb, van gyanúban:
Nem bízik benne a király,
Nem bízik a király.

Egymásra két had kürtöt fúvat,
S csattogva gyors nyilat bocsát;
Mint két szemközt futó borúlat,
Egymásba ütve homlokát,
Villámos homlokát.

Küzd a király, a vészt nem látja,
S száz kopjás kéz ügyébe jut;
A nyil, mint bősz darázs fulánkja,
Már-már nemes szivébe fut,
Már-már szivébe fut.


De hozzá gyors levente vágtat,
- Az arc fedett, a mell szabad, -
Védbástya, vért az a királynak...
S maga eldől, holtan
chillik, 2018. június 21. csütörtök, 05:49
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
A MADÁR, FIAIHOZ.


Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek ...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját
lilagondolatok, 2018. június 19. kedd, 12:58
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.

Székelyország földén látott
A mi hősünk napvilágot,
Akkor sem volt kedves vendég
A szülék egymásra kenték
Okát, bűnét érkeztének!
De ő megjött mint a várt,
S a szegény ház-népnek számát
Hétig rugta Kun Kocsárd.


A fiak felhuzalkodnak, -
S ő, bolondja mindnyájoknak!
Jön utcából karmolt képpel.
Iskolából, titkolt kékkel;
A végső pad volt az övé,
Valameddig oda járt;
Te-belőled semmi sem lesz,
Szép öcsécském, Kun Kocsárd!

S hogy az évek el-lejárnak:
Pelyhe nő a gyenge állnak;
Dobog a szív, fázik, gerjed...
Szép szemeknek lángja mellett.


Szebb leány, mint Székelyföldön
Nincs a földön...! - de kosárt
Fon számodra s csalfa képpel
Kinevet, jó Kun Kocsárd!

Van ám jó a roszban
chillik, 2018. június 17. vasárnap, 06:34
Tompa Mihály - Ősidőkből.
Tompa Mihály - Ősidőkből.

Már három nap, három éjjel
Harmatozik a fű vérrel;
Hogy a harc, e vad sebzett mén,
Nagy-végsőt rúg ina-metsztén.
S pártos kún had felkoncolva,
Vagy szétszórva mint a polyva.

Együtt fekszik barát és ellen,
Nem fenekszik egymás ellen;
Hallgat a kürt, - elmaradt szét
Kelevéz, kard, behorpadt vért,
S üres puzdra, - nyillal telve:
Mérges kigyó, szája, nyelve.


László jár a csatatéren,
Meg-megállva minden lépten,
Amint erre, arra ösmér...
Vajh mért hullt e sok rokon vér?!
Lelke, arca elsötétűl...
- Veszteség a nyereségbűl!

Hajdan a kun homokpusztán
Bolygó ér volt, alig futván;
S magyar nemzet, amely volt már
Hét forrásból harsogó ár,
Felvevé az elveszendőt...
S im partot tör mikor megnőtt!
chillik, 2018. június 17. vasárnap, 06:33
Képek, videók
tompa mihály.png
chillik
2017. november 01. szerda, 11:34
Tompa Mihályhoz.jpg
chillik
2017. szeptember 27. szerda, 06:11
Ének Tompa Mihályhoz 01.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Ének Tompa Mihályhoz 02.j
chillik
2016. január 22. péntek, 06:20
Tompa Mihály.jpg
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:04
Tompa_Mihály_Vasárnapi _Új
lilagondolatok
2014. július 05. szombat, 23:03
Tompa Mihály szobra.jpg
maria_kadar_148
2014. április 09. szerda, 15:11
Tompa Mihály 2
taltos1
2014. február 06. csütörtök, 22:25
Tompa Mihály 1
taltos1
2014. január 27. hétfő, 20:57
Tompa Mihály
angyalcsillag
2012. október 03. szerda, 02:52
-Tompa Mihály.jpg
farkas1945
2011. február 26. szombat, 11:10
Tompa Mihály
macikucko
2010. április 26. hétfő, 16:33
Fejedelmi torta.jpg
pacsakute
2016. április 05. kedd, 18:01
Fejedelmi lakoma
sanci81
2015. szeptember 19. szombat, 12:53
Fejedelmi lakoma
caris11935
2009. október 29. csütörtök, 09:48
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.