Regisztráció  Belépés
2018. január 22. hétfő | 4. hét | 22. nap | 09:14 | Vince, Artúr
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Tóth János Janus: őszi-szép
lassan földre lép a fagy
sápad a fű lábnyomán
kettévágott napkorong
haldoklik a délután

fényvér serken ég sebén
bíbor ömlik rengeteg
csontváz szerű fák testét
lüktető fény tölti meg

varjúk csőre csendet tör
deres földre rápereg
szilánkjain szisszenve
szitkozódó szél biceg

mozaikos kupolát
építget az alkonyat
fele bíbor fele kék
megremeg a boltozat

fekete gyász fellegek
hátán az est bevágtat
patkó koppan szikrája
csillagfény a világnak

vézna holdfény mosolyán
est szigora szelídül
Göncöl bakra ráhuppan
könyöklőnek nekidűl

fut az idő est megáll
lenn a mezőn körbe néz
holdfény mosta fák alatt
avar csillog sárgaréz

Link
takamaru, 2017. november 14. kedd, 22:53
Címkék: Tóth János Janus, mezőn körbe, szilánkjain, kettévágott, csillagfény, könyöklőnek,
Kommentek
Tóth János Janus: csend
hallgat a szoba bámulnak a falak
a lámpáról zuhannak a fénysugarak
rá az asztalra a társtalan székre
és belevesznek a szőnyeg porszemébe
némaság öntözte furcsa csend nő
lassan nem sietve mint egy barlangi cseppkő
a pillanat mi oly gyakran csak suhan
most ide ül mellém és odébbáll szavam
fohász kúszik bensőmből mint az inda
hogy maradjon e csend s a pillanattal ringva
bámuljuk a plafont hová képzelünk egy képet
egy csend keretben megfestünk mi téged
és áhítat előbb melegség majd forróság itat
egy reszkető vacogó érzést mi megsirat
hisz most úgy vagy itt mint még sehogy
bennem a vágy ma újra térdre rogy
s a képen éppen ajkadra fókuszálva
szintre belehalok s futnék Tiszába Dunába
de reccsen a szék nagy a magány súlya
és a csendem semmivé lesz újra
ágyba bújok mellkasomon térdem
hallgatja hogy száguld üvölt benn a vérem
takamaru, 2018. január 16. kedd, 22:16
Tóth János/Janus
Tóth János Janus

Lelki-sebészet (műhiba)

Bámulom a plafont.
Mész festette vakolat
ridegen néz vissza,
metszek közben lelkemen,
s az ágy, csorgó emlékeim issza.
Sajog a hasított seb,
szisszenek, nincs lidocain,
kimetszett érzés a fém tálban,
már nem vörös,
csak sápadó rózsaszín.
Meg van végre, ami fáj,
hát itt van a góc,
szívem selymén áttét,
egy durva, makacs daróc.
Körbevágom, fűrészelem,
s lenyúzom róla,
hogy könnyen ketyegjen e szív,
mint egy karóra.
Milyen könnyű lett,
egy-két öltés
és a lelkem zárom,
mily csendes szinte néma
a benti világom.
Zongoraszót, s némi hegedűt,
mint ragtapaszt rakok,
bámulom a plafont,
s közben aprót gyógyulok.
De bennem, mélyen legbelül,
egy ott felejtett régi kép,
(szemeid pillantása)
újra kezdi életét.
Vághatnám újra lelkem,
lehetne ezer meg ezer sebem,
de az édes áttét,
már ott van,
horvathzsoka, 2018. január 16. kedd, 12:39
Tóth János Janus: fal
fal vagyok mit az isten téglából rakott
csak rám elfelejtett csapni vakolatot
a világ remeg meztelen testem körül
de fázni csak én tudok ily kegyetlenül
mert felettem nincs tető körötte eresz
a félelem az mi sötéten körbevesz
és eső esik tégláim a fagy ölén
lassan mállnak elporladnak oly könnyedén
a fal lehull fölém nő egy apró bokor
és majd ő tuja csak hogy éltem valamikor
takamaru, 2018. január 14. vasárnap, 21:25
Tóth János Janus: számtan mértan
mint egy tört a négyzeten
úgy ülök itt a széken
kedvem aprócska semmi
nullára kerekítem
osztható önmagammal
már réges-rég nem vagyok
bennem a kivonás él
szorozni meg tudok

egymásnak merőleges
a két megfoghatatlan
az álmom és a vágyam
de befogót magamban
nem találok nincs sehol
így nincs mi összekötné
az időm pedig kevés
nem válok derék-szöggé

mint elnyújtózó nyolcas
a szerelem úgy hever
hol kezdődött nem tudni
de úgy tűnik forever
igen itt törtek jönnek
mert egész az nem lehet
hiszen te ott én itt
elrontjuk a képletet

önmagam vízbe mártom
a bánat mennyi bennem
mint a kiszorított víz
már tele minden vedrem
a vízbe könnyem csordul
most vétlenül de csalok
cseppnyit szomorúbb lettem
lehet bele is halok

ha most összegzésre vársz
hát jó nem bánom legyen
számolatlanul vágyom
rád egy egész életen
és nincs
takamaru, 2018. január 13. szombat, 18:16
Tóth János Janus: füst
a kis sámli rég törött
meggörnyedt sors kuporog
ritka hajszálak között
cigarettafüst forog

hunyorog a lámpafény
árnyék bambul a falon
hamu közt mint a remény
parázs ül szinte vakon

suhan a sovány huzat
függöny pókháló lebben
por kering táncol mulat
majd elbújik a csendben

nyikkan a sezlony rugó
felnyög a nyomorúság
mosdatlan szitok a szó
ma kicsorbul a jóság

a kályhában szén pirul
nincs láng a parázs szomjas
fűst lopóz és megvadul
öl mint a szürkefarkas

a lét utolsót hörög
örökbe réved a szem
a segítség nem zörög
pacsirtaszó rekviem
takamaru, 2018. január 06. szombat, 19:02
Tóth János Janus: karácsony margójára
Tóth János Janus: karácsony margójára

ülj le mellém hideg a semmi széle
de te ne rezzenj ne rezzenj mégse
nézd a világot úgy mint még soha
látod mennyi út egy sem fut sehova
térdig vagy derékig hazugságban állnak
azok kik szent este együtt vacsoráznak
valami még dereng egy születés szeretet
jó ez a fasírt dobd vissza anya a kenyeret
gondolják magunkban mily jó az isten
s várják hogy szívükbe beletekintsen
aztán megrezzenve kapnak kabát után
nem gondolták végig a szívük úgy igazán
hol volt isten mikor egy gyermek tűzben égett
s hol mikor apja temette ki egy élő kísértet
és hol van nap mint nap ha baj van
csak most van itt az asztalnál a halban
vagy talán kettő az egy isten
egyik a bajban másik az örömben nincsen
vagy az ember is ki isten földi mása
mind a kettő bűnös egymást sose lássa
ki a bűnös ki pusztító tűzet szít a tájon
vagy az ki csak nézi a békés mennyországon
hogy ez a tűz az
takamaru, 2017. december 24. vasárnap, 20:40
Tóth János Janus: Lát-lelet
Úgy varrtam össze, mint egy rongyot,
repedt szív, szakadt dobogás,
s belül az üresség visszhangozva kongott,
te hiányoztál így, soha, senki más.
Mit a tegnapok keserve összefércelt,
egy pillanat szakította széjjel,
fájt a délelőtt, sajgott a délután,
és újra beléd haltam éjjel.
Ravatal az ágy, a plafon szemfedél,
csend kuporog karján elhalt hanggal,
mit kezd a hajnal azzal, ki nem remél,
mit kezdjek én, nélküled, magammal?!
Majd jön a reggel, átkozott feltámadás,
fekete kávém megkésett halotti tor,
és tűmet újra előveszem,
de lesz-e folt mi marad, valamikor?
takamaru, 2017. december 22. péntek, 13:55
Tóth János Janus: Szívradír
Dörzsölgetem, itt-ott átszakad,
az se bánom, ha semmi nem marad,
csak egy kopott, tépett szívalak,
körötte morzsa, utolsó szavak.

A való fakó, csak az álom festeget
omló falakra színes képeket,
rózsatövisek közt szappanbuborék
a lebegő ábránd, halott voltaképp.

Ha a hajnali bíbor szívemre oson
körömszakadtáig, de kiradírozom
míg nem lesz újra sápadt hófehér
fáj a tűzpiros, de mi az istenér'?
takamaru, 2017. december 12. kedd, 21:21
Képek, videók
Bosco Szent János - Aki m
sanci81
2018. január 21. vasárnap, 18:23
jánospál_pápa0116.jpg
maroka
2018. január 16. kedd, 23:10
Bartalis János - Várlak,
sanci81
2018. január 16. kedd, 18:26
danó jánosné.jpg
zsokica45
2018. január 06. szombat, 18:48
Palotai János Boldog ú
maria_kadar_148
2018. január 06. szombat, 00:15
jános névvd.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:03
jános névv.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:03
jános névm.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:02
jános névhk.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:01
jános névg.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:01
jános névfg.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:00
jános névc.jpg
zsokica45
2018. január 01. hétfő, 12:00
nő a mezőn.jpg
dorotea55
2017. december 30. szombat, 07:26
Ember a mezön 01.jpg
chillik
2017. július 31. hétfő, 03:03
Ember a mezön 02.jpg
chillik
2017. július 31. hétfő, 03:02
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.