Regisztráció  Belépés
2018. augusztus 20. hétfő | 34. hét | 232. nap | 05:18 | István
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
A Rettenet
Felnőtt vagyok. Most egy irodában dolgozom, itt ülök a bal hátsó sarokban.

Nem volt más választásom, felnőtté kiáltott ki az Élet már régen, pedig én még jó sokáig - talán örökre - szerettem volna gyerek maradni nagyapám sült alma illatú füstös kályhája mellett.

Amolyan átlagosnak gondolnál, ha látnál. Visszahúzódónak, messzibe bámulósnak, magamba fordulósnak vagy épp álmodozónak. Talán még egy kicsit túl érzékenynek is. Gondolhatsz olyannak, ahogy az neked tetszik, de valóban is ilyen vagyok. Így lett a lelkem huzalozva. Vékony selyemszálakból. Olyanokból, amellyel érezni lehet a világ megannyi rezdülését. Érezni vele a virágba boruló rügyek erejét, a szirmok szuszogását, a lelkek sokféle színét... de szakad... az ilyesfajta lélek könnyen szakad.

Apám lelke, na az erős vászonból volt szőve. Az Övé is érez, de nyersebb, és sosem szakad. Talán ezért is találtam több megértésre nagyapám szelíd tekintetében.

Mindig, mai napig sem értem hogyan, de tisztán érezte a lelkem. Pont olyan tisztán mint azt, ha jön a eső, vagy azt, hogy éppen kiért szól a harang a faluban.

Gyerekként sok mindentől féltem. Tudtam hogy nem eshet bántódásom, de mindig ott ólálkodott a félelem a nyomomban. Azon az estén is üldözött. Sötétben feküdtem és vártam. Akkor imádkoztam először gyerekként egymagam, úgy ahogy tudtam, nem úgy ahogy édesanyám vagy a pap tanította. Ennek ellenére mégis megérkezett a Rettenet a lelkembe. Fütyörészve elkapott, s én csak tehetetlenül sírtam. Azon az estén belém fészkelt és ott maradt úgy, mint ahogy a kakukk fészkel pofátlanul más madár fészkébe.

Másnap reggel sápadt arccal és megtörten ébredtem. Kinéztem a kert végébe és többé semmi nem volt élettel teli, erőtlenné vált a rügy, színtelenné a világ és szürkévé az utcán járó emberek lelke.Nem lehettem több mint 7-8 éves. Épp elég idős ahhoz, hogy tudjam, hogy amit érzek az nem gyereknek való. Nem cipelhetem én ezt a félelmet magammal.

Rohantam nagyapám mentsvárába. Az öreg már ott ált. Bozontos szemöldöke alól apró kék tekintete ragyogott. Amint megláttam tudtam hogy van remény. Zilálva öleltem át a nyakát.

Nagyapa félek! - zokogtam

Ő csak rám mosolygott. Semmit nem szólt de mégis értettem minden szavát. Tudtam hogy elvisz valahova.

A közeli domboldal alig fél órányira volt a házától. Volt ott egy szikla. Valami legenda és titok járta körül azt a helyet, de nem emlékszem rá. Hiába akarom. Újra meg újra csak nagyapám jut eszembe, amint fogja egyik kezével apró kis kacsóm, másikban meg a varázsdobját és egy gyantaillatú fenyőkérget. Ne kételkedj, tényleg volt neki varázsdobja, legalábbis én hittem benne. Most is hiszem. Tudom, hiszem, hogy az nélkül nem sikerült volna a varázslat igazán!

Megérkeztünk. Soha nem volt bőbeszédű, most is csak ennyit mondott:

“Egyetlen kisunokám ne félj! Tűzzel és vízzel, földön, és az égben, ami lelkedet nyomja mindig engedd el!"

Kezébe vette a fakérget és apró tenyerembe adott egy kisebb szöget. Karcold bele, vésd bele most ebbe mindazt, ami a lelkedben az a nagy Rettenet!

Nem tudtam mit rajzolok, de lázas hévvel szorítottam apró ujjaim közé a szöget és csak róttam a korhadó fenyőfakérget.

Kész! - Mondtam büszkén és megkönnyebbülten.

Nagyapám ránézett és szeme megtelt könnyel. - Ennek mennie kell. Ezt nem viselheti a te gyermeklelked! Leültetett egy nagy mohás kőre. Mélyen szemembe nézett és azt mondta: Nem a félelem kapaszkodik beléd, hanem te a félelembe.

A gallyakból kis tűzhelyet rakott, amit Ő népiesen csak “pucoknak" nevezett. Begyújtotta. A füst keletnek szállt a Havasok fele.

Ez jó jel - mondta biztatóan, aztán amikor már izzott a tűz kezébe vette varázsdobját. Halkan kezdte aztán egyre hangosabban dobolt. Éreztem ami történni fog végigkísér egy életen át. Nem kellett semmit mondania bedobtam a fenyőkérget a lángokba.

Izzott, úgy ahogy előző éjjel izzott lelkemben a Rettenet.

Pillanatok alatt porig égett.

Most jön a varázslat, mondta. A tűz megégette a Rettenetet, de még mindig ott van a kis lelkedben.

El kell onnan engedned. Mennie kell, de hamar még mielőtt lemegy a nap! A pucok szélén maradt egy két fekete kormos széndarab, sok hamu és por.

Ott egy gödör! - és a szikla tövében egy nagy vakondtúrás mellé mutatott.

Pont jó hely lesz. Oda temetjük el a Rettenet egy részét - mondta.

Kezébe vett egy fekete kihűlt széndarabot és bedobta a gödörbe. Apró kezeimet nem kímélve gyorsan behantoltam.

Édes kisunokám, mindenki lelkébe beköltözik néha a Rettenet, de ne feledd ha lelked mélyébe temeted el, akkor az egy életen át kísérteni fog. Inkább a földbe temesd, az anyaföldbe mert az mindig befogadja.

Egy maréknyi finom hamut adott aztán két kezembe. Emeld magasra és kérd a szelet hogy vigye el jó messzire. Ahogy fölemeltem a kezem egy határozott fuvallat kikapta a szürke hamut markomból és a mogyoróbokrok felett kanyarogva szétszórta a horizonton.

Már esteledett. Vörösen izzott az ég alja. Holnap még erősebb lesz a szél - dörmögte bajsza alatt. Na de igyekezzünk, még van egy kis dolgunk - mondta nagyapám.

Útban hazafele utunkba esett a faluvégi patak. Mindig ott gázoltunk át rajta, ahol a tehéncsorda utat vágott magának a sok partmenti hajtás között.

Megálltunk és a folyóra mutatott. A víz majd mindent elvisz. Mindig mindent... itt elakadt a hangja... akkor még nem tudtam, hogy arra az árvízre gondolt, amiben minden jószága odavesztett. Mindent elvisz... ismételte... a maradék Rettenetet is a kis lelkedből. Markában ott szorongatta égett fenyőkéreg és a gallyak maradék hamvát amelyet indulás előtt összegyűjtött.

Ez lesz a végső búcsúd a Rettenettől. Tudod semmit sem lehet csak úgy félig elengedni, csak tiszta szívből, csak úgy Istenigazából, na úgy, úgy Igen - mondta határozottan.

Bedobtam a folyóba a maradék hamut.

Elengedlek, elengedlek - kiáltottam hangosan és közben patakokban folyt a könnyem. Lelkem egyre könnyebb lett, miközben Nagyapám tarkómra tette sorsnyírbálta vaskos tenyerét és oltalmazón megsimogatott.

Abban a pillanatban, Isten bizony felnőtté lettem!

Most itt ülök egy irodaházban, a bal hátsó sarokban egy szobában. Magamba fordulok, messzibe bámulok, vissza a múltba és hosszan a jövőbe, de a Rettenetnek lelkemben többé sem híre, sem hamva, sem helye!

Szeretettel, hálával és köszönettel Nagyapáimnak!

Szerző: Ilyés Zsolt - 2017
Cím: A Rettenet

forrás:Link
anyu65, 2017. július 14. péntek, 09:56
Címkék: Ilyés Zsolt, irodában dolgozom, neked tetszik, lelkem huzalozva, világ megannyi, virágba boruló,
Kommentek
Peterdi István: Múló felbuzdulás
hajaddal
Ülhetnél ide bár, hogy nagyon megszégyenülnék;
Hogy létezne, ne csak árnya keringene bennem:
Nincs ok arra, hogy élj s arra, hogy éljek.

Hej az aranyos liget s a zörgő lombú ősz
S mi két kis alakunk a nagy fák züllő koronái alatt
Jaj a puha köd, mely szürke szemeid zavarta mélabúsabbá
Mely semmi volt! S a nedves levelek alatt feküdni
Együtt vagy egyedül - eltakartan, kivontan ebből az őszi képből
Milyen mindegy lett volna.

Hogy állnak ezek a rettenetes házak
S hogy méltóságosabb a kő, mint a patak és mint az erdő
Hogy hazugabbak ezek, hogy nem tűrik
Köznapi: minden-életed tudatát -
A munkáét és az életét
És a cselekvését.

Nincs rokonom s nincs ismerősöm
És nem kell senki
Ki fellebbenti
Ki megmozdítja
A ködfalat, mely körém merevült
Mely eltakarja Álomvilágot
Kicsi világot
Gyerek világot
Játékvilágot
Ettől a nagytól, ettől az erőstől, ettől a
marcyt, 2018. április 27. péntek, 08:08
11. Amit nem mondhatok el ...
(Fantáziavilág ide, vagy oda, úgy megverték Kövesdiéket, hogy belehaltak! Az Előd utcában is egy idős asszonyt vertek agyon. Még sorolhatnám, de nem teszem...)

Hosszú műtéttel sikerült a törött csontot megtámogatni egy beültetett fém rúddal! Szépen össze is forrt a törött csont és a sebe is begyógyult. Nagy-dolog volt ez számomra, mert apa akkor volt 83 éves!
Anya 1996-ban (74 éves korában) "eltörött" összeszegecselt combnyak-csontja, viszont soha nem forrt már össze. Rettenetes érzés volt, amint tisztába tettem és megemelve éreztem, amint elmozdulnak az összeszegecselt csontok... Már arra is gondoltam, hogy rosszul szegecselték össze. Úgy, hogy a csontfelületek ne érjenek össze annyira, hogy összeforrjanak. Ez csak egy megérzés...

Mindkettőjük műtétjét a Csepeli Kórházban végezték, amit olyan gyorsan bezártak, amilyen gyorsan csak lehetett. Ezért, ma már semmi remény nincs arra, hogy bármiféle dokumentációt fellelve, kideríthetnénk az igazságot!
*
furaila, 2018. január 13. szombat, 08:05
Szilágyi Domokos
tekintet!


SZEMEDBŐL

Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval szíven simogatsz -:
ne törjünk egymásra - már úgyis
ránk tört ez ideges tavasz;

az első ibolyák s az első
ibolyántúli sugarak
járatják bennünk a rügyedező,
újratavaszodó tudat

s remény s rettenet örök táncát
- kín a szülés s a születés -;
fagy-ütte, tetszhalott kívánság
után a beteljesülés

ne vég legyen -: kezdet, új vágyé,
küzdelemé, tovább, tovább,
hogy önmaga elől világgá
ne bujdoshasson a világ -

bújj hozzám, honomul, honodhoz.
ölelj, biztass - csírát a rög -:
szemedből vetítsem világgá
a megszelídített
menusgabor, 2017. november 05. vasárnap, 20:30
Fekete István: Ballagó idő (részlet)
pára.
Pedig Bandi nem volt megbocsátó lélek, ami akkor derült ki - talán huszonöt évvel később -, amikor közös barátunkat, ,,Peták"-ot - a rendes nevére már nem emlékszem - egy pofonért szó nélkül agyonlőtte. Én akkor már régen kaposi lakos voltam, és úgy mondták el a szörnyű hírt, hogy Peták a temető mellett szántott, amikor Bandi odament, és valami régebbi sértésért felelősségre vonta. Petákot általában rendes, csendes, jó gyereknek ismerte mindenki, de Bandi valami olyasmit mondott neki, amiért egy rettenetes pofont kapott. Bandi majdnem felfordult a pofontól - azt hiszem, sokkal gyengébb lehetett Petáknál -, mindenesetre elsárgult a csúfos megaláztatástól és pofontól, de nem szólt semmit. Visszaült a kocsira, ahonnét leszállt a mondanivalókat megmondani, hazahajtott, megtöltötte puskáját, visszahajtott a sértés színhelyére, és Petákot, a falubeli barátot, fiatal házast ott a szántóföldön szó nélkül agyonlőtte.
Hogy hány évet kapott érte. nem tudom, de ismerve apját és anyját is, bátran
lenke1964, 2017. november 02. csütörtök, 17:09
Lévay László
nyelve,
Egy szót le nem nyelne.

Szíve? Az egy tenger,
Benne minden ember.

Barátnővel mázlis,
Van neki vagy száz is.

Az én Szépem, lányom,
Húszéves a nyáron.


ISTENHÍVOGATÓ

Ha nincs Isten,
Óh, az rettenetes!
Üres szólam volna,
Hogy Istenem, szeress?

Ha nincs Isten,
Hazug minden ének,
Mi elhangzott eddig,
Az Úr fölségének?

Ha nincs Isten,
Értem e világot.
A szöges hordókat,
Meg a sok-sok átkot.

Ha van Isten,
Nézzen csak jól körül,
Hány embert talál majd,
Ki vidám és örül.

Ha van
menusgabor, 2017. szeptember 15. péntek, 18:00
Százötven előadásra készül a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház
vagyis legtöbben a Zenthe színház saját produkcióira kíváncsiak. Mint mondta, ez nagyon jól mutatja, hogy eddigi öt éve alatt a társulatnak sikerült gyökeret vernie Salgótarjánban.

Ebben a sorozatban elsőként Michael Frayn Még egyszer hátulról című bohózatát mutatják be október 2-án, a Zenthe Ferenc Színház és a Váci Dunakanyar Színház közös produkciójában lép fel a Jászai Mari-díjas Kautzky Armand- ismertette Susán Ferenc rendező, produkciós vezető. A Zenthe-bérletesek júniusig A falu rossza, a Rettenetes szülők és Az eltört korsó című premier előadásokat láthatják.

A Tolnay Klári-bérlet műsorán van többek között a Körhinta a Nemzeti Színház, illetve A király beszéde a Veszprémi Petőfi Színház előadásában, a zenés darabok sorában Verdi Rigoletto című operáját vagy a La Mancha lovagja című musicalt láthatják a nézők.

Részt vett a sajtótájékoztatón Kis Domonkos Márk, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója is, aki elmondta, mindkét társulat azon dolgozik, hogy
velemenyezd, 2017. augusztus 21. hétfő, 13:01
A vendégkönyv
de lényegre törő bejegyzést:
- Olivér, ünnepélyesen kijelenthetjük, hogy soha többé nem jöhetsz velünk nyári táborba.
A gyerekseregnek több se kell, és a vendégkönyv köré tömörül. A másik felnőtt kísérő hölgy, a korábbi felderítő is kifakad:
- Bárhova megyünk, te Olivér mindenhol megszégyenítesz minket - majd sírva fakad, ott mindenki előtt. A gyerekek vigasztalják, de ő még akkor is a könnyeit törli, amikor megindulnak az intézmény megtekintésére. Az egyik kislány vele sír.
A rettenetes bűn elkövetője zavarban van, sőt meg is szeppen. Azzal védekezik, hogy neki csak mondták, hogy mit írjon. A szőke nő nevel:
- Az ilyen bejegyzésekhez nyugodtan oda is írhatod a nevedet Olivér.
Így is történt. Miután a gyerekek magukba szívták a kultúrát (némelyik már-már fel is fúvódott), visszatértek a vendégkönyvhöz. Olivér pedig társaitól és a szőke kísérőtől körülvéve írt egy szép dicsérő mondatot az intézményről, és még a nevét is odakanyarintotta. Korábban beírt mondatát természetesen
naplopoleon, 2017. július 13. csütörtök, 20:28
Képek, videók
A halál rettenetes
sanci81
2015. október 20. kedd, 15:57
trujillo a rettenetes
lacipecsenye
2013. március 27. szerda, 15:42
román rettenet.jpg
kukurta
2010. szeptember 26. vasárnap, 08:09
A rettenetes spiderman
tothgergo
2010. január 20. szerda, 22:05
a rettenetes kartal1000 (
hollygergo
2008. december 25. csütörtök, 17:31
Picur a rettenetes
tothgergo
2008. február 24. vasárnap, 07:59
magány rettenetes.JPG
charlotteani
2008. január 02. szerda, 23:53
rettenetem
koo14
2007. szeptember 18. kedd, 19:21
rettenet
faciendum
2007. április 25. szerda, 19:34
Ilyés Gyulának.jpg
chillik
2017. július 26. szerda, 05:29
ilyés gyula szobor.png
chillik
2016. december 29. csütörtök, 12:53
ilyés gyula 002.png
chillik
2016. december 29. csütörtök, 12:40
ilyés gyula 001.png
chillik
2016. december 29. csütörtök, 12:39
ilyés gyula.png
chillik
2016. december 29. csütörtök, 12:37
Ilyés Gyula Őszi ve
maria_kadar_148
2016. október 18. kedd, 22:56
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.