Regisztráció  Belépés
2017. augusztus 17. csütörtök | 33. hét | 229. nap | 23:17 | Jácint
Friss Sport Versek Egészség Bőrápolás Receptek Praktikák Jótékony hatások Házilag
Fáradt ének - boldog ének
Fáradt ének - boldog ének

Fáradt ének - boldog ének;
Meghitt, csendes esti fények...

Május esti csendes éjben
Pihen a Hold - csendességben.

Élet-játék nem megy babra;
Rövid éj jön - hosszú napra.

Akik álmodoznak - élnek;
Fáradt ének - boldog ének.

L. N. Peters

Forrás: http://lnpeters.blogspot.hu
taltos1, 2017. június 19. hétfő, 23:52
Címkék: csendességben, álmodoznak, blogspot, lnpeters, csendes, meghitt,
Kommentek
Álom, álmaink
sólyommadár.


,,Én álmodom a rétet, és mellé a zöld mezőt,
Te álmodod a havas csúcsot, s a nap elé a felhőt.
Én álmodom a nyár melegét, a tengert, a virágok illatát
Te álmodod az őszi csendet, és egy lombja vesztett fát.
Én szaladnék a széllel, viharként vadul,
Te ülnél a fűben és néznél szótlanul.

Majd ha már én álmodom a felhőt és mögé a napot,
Te a tengerpartot mellé magadtól rajzold,
Ha képzelek csendesen fáradt őszi fákat,
Te lombokkal borítod az összes száraz ágat,
Én nézlek szótlanul, ülök és hallgatok,
Elmondhatod akkor, most már boldog vagyok."

Ismeretlen szerző


ÉRZELMEK VIHARÁBAN

Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
Talán ott
menusgabor, 2017. augusztus 08. kedd, 21:00
Kevés a hárfa-szív!
Kevés a hárfa-szív!

A szívem nem cifra hárfa,
kopik, mert Atyám használja.
Amikor a kezébe vesz,
hárfám boldogan zengedez.
Fáradt vándor, ha meghallja,
felüdíti hárfám hangja.
Hárfámon még feszül a húr,
amíg jónak látja az Úr.
Ha meglazul hárfám húrja,
keze kifeszíti újra.
Pengeti erősen, halkan,
amíg a húr el nem pattan.
Ám akkor sem dobja félre,
hiszen azon Krisztus vére!
Kopott hárfám haza viszi,
mennyben újra kézbe veszi.
Hogy hárfám - megváltott lelkem -
halleluját néki zengjen!
Már szebben, tisztábban végre,
Atyám szíve örömére.

Bár minden szív volna hárfa,
csak az Úrnak odaszánva!
Új éneket néki zengne
már itt, s egykor fent a mennybe.
De jaj, kevés a hárfa-szív,
s az is, csak fájón zengve sír.

Pecznyík Pál
Celldömölk
1999. VI.
joli60, 2017. augusztus 07. hétfő, 19:56
MI ATYÁNK Hálaének
ATYÁNK
Hálaének

Boldog, aki énekelhet,
s úgy viszi az élet-terhet,
amely nyomja, sebzi vállát,
míg futja a földi pályát.

Munka, harc, ha kimeríti,
az énekszó felüdíti,
s felüdülvén szíve, lelke,
futhat tovább énekelve.
+ +
Boldog vagyok én is, hiszen
Jézust versben dicsérhetem.
Itt, míg szívem végsőt dobban,
s aztán fent, az égi honban.
+ +
Jöjj hát te is, fáradt lélek,
felüdít a hálaének.
Amíg a menny felé megyünk,
Jézusról zeng az énekünk.

S hol az ének szerteárad,
felüdül mind, aki fáradt.
Énekeljünk egyre többen,
nappal, éjjel, fényben, ködben!

Így siessünk hazánk felé,
hazaváró Atyánk elé!
Nála örök otthont lelünk,
s ott már Néki énekelünk.

Földi hangnál sokkal szebben
ünneplő szent seregben,
s mivel örök ott az élet,
vég nélkül zeng majd az
joli60, 2017. augusztus 06. vasárnap, 16:20
Éneklek az Úrról
Éneklek az Úrról

Éneklek az Úrról,
lantom pengetem,
Neve dicsőségét,
versben hirdetem.
Hirdetem tinéktek
fáradt emberek:
felüdülni mindig
Hozzá térjetek!
Én is Hozzá tértem,
s vallom boldogan:
Istennek reám is
féltő gondja van.
Elsorolni is sok,
amit tesz velem,
hogyan óvja-védi
ma is életem.
Egyszülött Fiáért
szeret engemet,
Akit - bűnöm miatt -
halni engedett.
Otthon és útközben
szólhatok Vele,
nem utasít el, hogy
nincs reám ideje.
Ha én szomorítom,
akkor is szeret,
ám ha én vagyok bús,
törli könnyemet.
Igéje, Szentlelke,
kísér utamon,
a keskeny utat így
bátran róhatom.
Éneklek az Úrról,
lantom pengetem,
Neve dicsőségét,
holtig hirdetem!
S ha csak egy lélek is
Felé útra kel,
akkor nem hiába
zengett énekem.

Pecznyik Pál
Nyíregyháza, 1975
joli60, 2017. augusztus 06. vasárnap, 15:53
Ének Isten irgalmáról! 103-ik Zsoltár
Isten hű szíve,
ha bűnbánatra tér gyermeke.
Mert Ő tudja: mi csak por vagyunk,
kezében életünk, holnapunk.
Életünk e földön, mint a fű,
mert az ember, rövid életű.
Élete virul, mint kis virág,
ha ihatja égnek harmatát.
De ha megérinti halál-szél,
lehullik mint sárga falevél.
Elporlad, és helyét nem lelik,
szem elől sírhantok, elfedik.
Isten szeretete végtelen,
nem fogja fel szív sem értelem.
Nem hagyja el azt, ki féli Őt,
segíti a fáradt csüggedőt.
Igazsága fiak fiain,
járhassanak híven utain.
Ki szövetségében hű marad,
annak örökséget mennyben ad.
Ha munkáját híven végezi
ott, ahová Isten rendeli!
Az Úr dicső trónja mennyben van,
övéi imádják boldogan.
Királyi uralma végtelen,
uralkodik minden emberen!
Áldjátok az Urat, angyalok,
hatalmas erejű Kérubok.
Akik figyelitek szent szavát,
s ha szól: szárnyaltok a légen át!
Áldjátok Őt égi seregek,
meghajtva
joli60, 2017. augusztus 06. vasárnap, 15:49
Jékely Zoltán: Kaland
tünékeny álom
volt talán ez az erdei bolyongás?
Úgy kószáltam egy idegen határon,
mint garabonciás.

A völgyben, melyben elmerült a nappal,
szálldosott már az éjjeli korom,
de még lila, halkuló sugarakkal
ékeskedett egy lúcfenyős orom.

S már lámpák gyúltak kéklombos sötétben
s a kéményekből szállt a rőzsefüst,
poszáta búcsúzott s rigó vegyest,
mikor egy régismert kastélyhoz értem.

S amint a rányíló tisztáson álltam,
fáradt vándornak éreztem magam,
ki célhoz ér s felsóhajt boldogan:
>amit kerestem, íme, megtaláltam!<

Megtaláltam, ki annyit kóboroltam,
közelségét érzem, ő itt lakik
s most énekem hallhatja hajnalig.
Aztán pedig meghalhatok nyugodtan.

>Vagy, vagy nem vagy, te lány, szeretlek,
mienk lesz ez a sárgafalú kastély.
Ha tudnád, hány nehéz éve kereslek,
hiába, mint a meghalást Ahasvér.

A szemed szürke-kék, hajadnak bronza
bűvös
marcyt, 2017. augusztus 02. szerda, 08:28
Tallóztam
-
Föl-alá tűnt az izzó csarnokokban
S hév könnyet ontva, metszőn élesen:
"Pál Pál!" jajongta szüntelen.
Az angyal, szent hárfáját félre téve,
Oda lépett a sápadt lány elé
S meghatva, mély részvéttel kérdezé:
"Ki vagy te, kinek szörnyű szenvedése
Minden másénál égetőbb, nagyobb?
Ki szüntelen csak egy nevet jajongva,
Magadra vagy e rémes csarnokokba'
S nem üldöz más mint önnön bánatod?"
- "Ah! én a legszánandóbb lény vagyok!
Felelt a szellem fáradt, síri hangon,
Sem Istent, sem magamat nem szerettem,
Csak őt, de őt igazán, véghetetlen'
És ő is végtelenül engemet!
Aztán elváltunk; aztán messze hagytam,
Bizonnyal búban, gyászban, könnypatakban,
Kétségbeesve, - sírhantom felett!
Némán tűrném a kínt e bősz tüzekben,
De tudva azt, hogy ő, kit úgy szerettem,
Most értem annyit, annyit szenved ottfenn:
Ez jajgatásra készti lelkem,
Mondhatlan búval tölt el, fáj nagyon,
S mindennél zordabb
horvathnemagdi, 2017. július 30. vasárnap, 14:22
Képek, videók
Fáradtan,de boldogan!
lotti1105
2010. január 20. szerda, 09:51
Fáradtan,de boldogan
rita0531
2008. március 10. hétfő, 04:18
fázva, fáradtan de boldog
boszormacs
2007. augusztus 24. péntek, 19:21
csendességbe visszavonuln
skorpiolilike
2011. június 04. szombat, 07:13
Nem elég álmodozni
irmus
2016. június 17. péntek, 17:57
Almodozni...
borigit
2015. március 01. vasárnap, 17:01
álmodozni.jpg
bbbarbara
2015. január 23. péntek, 18:55
álmodoznom.jpg
yvett789
2015. január 11. vasárnap, 19:33
álmodoznom kell
lenke1964
2014. december 27. szombat, 16:09
Álmodozni azért jó...jpg
pacsakute
2014. június 20. péntek, 09:49
Álmodozni....jpg
pacsakute
2013. november 16. szombat, 08:32
Álmodozni csodálatos dolo
pacsakute
2013. március 01. péntek, 19:44
Szabad álmodozni Irmuskát
csalogany13
2010. december 06. hétfő, 02:02
álmodozni.jpg
magyarandrasne
2009. november 18. szerda, 23:57
xMagazin.hu - A közösségi magazin. A felhasználóink által megosztott bejegyzésekkel, képekkel és videókkal.
A felhasználók által feltöltött adatokért semmiféle felelősséget nem vállalunk. © 2013 TVN.HU Kft.